Állami főreáliskola, Lőcse, 1880

z ipar és kereskedelem felvirágzott s az anyagi jólét emelkedésével karöltve haladt a szellemi műveltség. A német polgárság által őrzött és gondosan ápolt műveltség lassan lassan elterjedt az országban. Közművelődésünk fejlődésének teljes képét csak úgy állíthatjuk össze, ha gondosan megfigyeljük a nemzet minden rétegének erkölcseit, életmódját, szokásait. A történelemnek nem szabad csekélynek tekintenie azon mozza­natok legkisebbikét sem, melyek nemzetünk — ma már, hála az égnek, elég magas fokra fejlődött műveltsége épületének alapjául szolgáltak. Napjainkban már alig akadhat gondolkodó fő, mely be nem látná azt, hogy korunk államainak egyik legszükségesebb, hogy nem mondjam legnélkü­lözhetlenebb tényezője a művelt, vagyonos középosztály. Mióta fel van ismerve ennek fontossága, időszerű a történelemben foglalkozni azon kérdésekkel: volt-e nekünk hajdan politikailag számításba vehető polgári középosztályunk? ha igen, milyen volt az? hogyan élt? mit tett s egyál­talában milyen volt annak hatása a nemzet állami, társadalmi életére és közművelődésére ? Mind­ezen kérdésekre nem lehet ezen szűk tér keretében kimerítő választ adnom. Mint kétségbe vonhatlan tényt hozom tehát fel, hogy kö­zépkori királyainknak a városok iránt tanúsított kedvezményei következté­ben erős polgári középosztály létesült hazánkban. Ennek életéből akarok pár mozzanatot kiemelni. Azon okok között, melyek a Szepesség szász eredetű lakóit régi ha­­zájok elhagyására bírták, a legfontosabbak egyike volt az önkormányzati jognak megadása. A betelepülők új hazájokban megtartották ősi törvényei­ket és szokásaikat s a nálunk nyert kiváltságok teljesen biztositák azokat. A Szepesség és Erdély német városainak lakói folytonos érintkezésben állot­tak elhagyott faj rokonaikkal, mi élénk emlékezetben tartá az ősi szokáso­kat s azok századokon át fenntartották magokat. A középkor intézményei nevelték nagyra a városokat. Ezen kornak uralkodóitól nyert kiváltságok védő pajzsa alatt virágzott fel Lőcsének a mainál egykor hasonlíthatlanul vi­rágzóbb ipara, kereskedelme és hatalma is. Nem csoda tehát, ha híven ragaszkodva a múlthoz több századon át fenntartá azon intézményeket és szokásokat, melyek őt nagggyá nevelték. Amit itten Lőcse hatóságának XVI. és XVII. századbeli életéről vázlatban mondok, az véleményem szerint mind oly szokásnak tekintendő, mely ez említett időnél egy-két századdal korábbi eredettel bír s még a középkor maradványaihoz sorolható. Leírásomat azért kezdem csak a XVI-ik századdal, mert a városi levéltár régibb irományai az 1550-ik évi nagy tűzvész alkalmával elégtek s így az előbbi korra nézve hiányzanak az adatok. » Lőcse a középkorban és az újkorban is körülbelül a XVII. század közepéig hazánk felvidéki városai között Kassa után a legtekintélyesebb volt, sőt voltak idők, midőn mindannyi között elsőnek tekintetett. Lakói

Next