Ludas Matyi, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-26 / 22. szám

Különben nem bírunk vele! — csitt! . . . Se földön se mennyen! Csak a tanterv legyen tudós, felséges, Világbolonditásra ez elég lesz ! Az egészen megérzik a zamat . . . De hogy vele a tanítók Meg ne birkózzanak, — Elég lesz nekik IV. osztály. Mondhatjuk legalább: Komám ! — háromszáz forint sok pénz! Te a tudományból annyit se hoztál!! így a kecske is . . . káposzta is . . . A­z a tanfelügyelő nagy hamis! IV. Fiam, mig az eszed ott lesz a hasadba Menj a képezdébe, — az a csapda; Ott megérzed a hazád melegét, Batyut a hátadra mielébb ! A nadrágot jól — fel — köldökig . . . A hazát úgyis a lelkedre kötik . . . Négy osztályt immár elvégezél . . Anyád „juss“-án, most vigyen a szél. Apád ha varratott egyszer egy nadrágot — Mig azt megkoplalta, — bocskorszijat rágott. .. Nézz ide világ négy sarka! Láttál-e ilyen satyrát! — Neveld a magyar népet!! Háromszáz forinton!!! És ezt paragrafussá irák !!!! Persius! Juvenalis! Horatius! Kölcsey! Esopus! Bármily alakban itt, élő s nem élő satyricus! Termett-e valahol — égre földre nézvén — Mint Magyarhonban, e tanügyi intézvény!!! — Ilyen satyra! Oh ira, Dei ira! Ámen. Pattantyuk. A kormánypárti sajtó, de különösen a Pesti Napló gyakorta megemlékezik most­­Ludas Matyi"­ról, termé­szetesen oly piszkos és szemtelen modorban, hogy azt kell hinnünk , miszerint levelezői, mielőtt tudósításaikat meg­írnák, előbb mindig jóllaknak maszlaggal. A Pest-lipótvárosi ellenzék egy töredéke Hugó Ká­rolyt a „báró és bankár­“ szerzőjét akarja felléptetni képviselőjelöltnek. No már ily eszelős ellenzéki választókat Hugó nem a Lipótvárosban, hanem a Lipótmezőn képviselhet legméltóbban. Ú­j . ■.: 175 Arany trombita, a mezőtúri választókerületből, hol Csávolszky Lajos a képviselőjelölt. Három rózsa, mind a három egy ágon . . . Három város, mind a három egy párton: Túr, Szent-Miklós, Déva-Ványa. A baloldal erős vára mindhárom. Nincs itt jobb párt, nem is volt még . . . hiába! Nem veszi a rozst ez a föld magába. Tiszta búza terem itten, úgy alkotta meg az Isten csudája. Mily gyalázat volna az ránk­, mily szégyen!? Ha még mi is elpártolnánk — s most épen! . . Ne félj hazánk hívek vagyunk . . Győzni fogunk ... az Isten úgy segéljen. Ha polgár vagy — akár József­­ak­ár Pál — Ne tedd magad előbbre a hazánál! Ha ez a te szülőfölded, Hirét nevét meg ne öljed . . odább állj! Függetlenség nélkül nincsen szabadság! Szabad is lesz, boldog is lesz az ország! Ez a balpárt reménysége, Ettől ragyog már előre az orcánk. *) A bivaly bandérium. Szenicei Ödönke mameluk képviselő­jelölt elment választó kerületének községeit megláto­gatni. D. Szentgyörgyről visszatértében, midőn épen a paksi országutra kibukkant, az útfélen egy csapat bivaly legelvén, megijedtek, s az ország­utra futván, egészen be Paksig mindennütt Szeni­­czei kocsija előtt szaladtak. Látván a diszes bandériumot s az ez után ko­­csikázó képviselő­jelöltet egy paksi polgár, átszól a szomszédjához : „Ugyan mért szaladnak Szeniczei elől úgy a bivalyok szomszéd?“ — Azért — felel vissza a szomszéd — mert tudják, hogy Szeniczei mellett most nagyban foly a korteskedés s a bivalyok attól félnek, hogy meg­eszik őket. *) S ettől remeg már előre az osztrák. A betű­szedő.

Next