Ludas Matyi, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1946-06-30 / 25. szám
*0 . VI — Mit szólsz hozzá kérlekalásan, milyen népszerűek vagyunk! Mind a négy rólunk beszél! Miből lesz a cserebogár (Itt az új párt: Pálffy József klerikális pártja a fehér kereszt jelvénnyel.) — Tisztelendő úr, nem lehetne ebből a nyilaskeresztből fehér keresztet csinálni? — Keresztkérdésekre csak a politikai rendőrségen válaszolok. rr. .Feowerbeszolgáltatási rendelet JOBB-PIPA! Linom Mater Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztő: GÁL GYÖRGY Felelős szerkesztő: SZEGEDI EMIL Felelős kiadó : PETŐ JÓZSEF Szerkesztőségek kiadóhivatal: Budapest, József-körút 5. Telefon: 388—11*, és 188-182. Nyomatott a ,, Szikra"* Lapvállalat offset-körforgóképein. Felelős nyomdavezető: Nedeczky László. Z^citttLdVeqhy-f&fMiC Emelkedik a bab már a hegyek fölé, Kelj fel párnáidról özvegy Pókainé. Nyilatkozat harsant, árusok az utcán, Vásárolni ma már olcsóbb áron tudsz tán. Ismét nyilatkoztak: Vevő most vásárolj, Megmaximált mindent jó Bárányos Károly. Pókainé így szólt: venni Iogok jókat, Kiadhatom végre mind a billiókat. Özvegy Pókainé boldog izgalomban A Garay-térre ment ki azomnyomban: Nem érhet ott most már — úgymond Letört mindenárat Bárányos miniszter. Ámde a piacon Bárányos szavára A f uszulyka ára felfutott a sár. És mert maximálva vannak már az árak, Csirkét is kínáltak dollárért egy párat. Elhalt Pókainé, dollárom nincs nekem... Krumplit egyen akkor, — mondták dühtől kéken Ámde ujkrumplit is csak aranyért mértek, Használt krumpliért is dollárcentet kértek. Egynémelyek kora így tűnődött fessen: Tört arany vagy dolcsi? Melyiket szeressem? Szegény Pókayné ott állt meggyötörve, Mert az árak helyett csak ő lett letörve. özvegy Pókainé szeméből könny pergett Üres cekkerébe és imígy kesergett: Ezt csinálta tehát az ár-uzsorával A Bárányos Drákó az ő szigorával? S megszólal a kofa és a hangja hálás: Jót tett áraimnak ez a maximálás, Ilyen magas árat én magam se hittem, Bárányos, Bárányos, áldjon meg az Isten! semmi irta: \(aJ^ (L(Af\$^yD Azzal kezdődött, hogy este hét órakor megjelenít a lakásomon Göbicze Tibor, régi adósom s leszámolt elém tizenöt darab ropogós tízbillióst. A váratlan pénz természetesen kétségbesejtett. S éppen akkor tudtam meg, hogy az adópengő 300 százalékkal emelkedett. A százötven billió tehát hajnalhasadás után már csak ötven billió lesz — erre gondoltam mély szomorúsággal. Átkoztam ezt a gazember Göbiczét, hiszen bíztam a tisztességtelenségeiben, fisime, eljön és fizet. Szerencsémre a „Meleg otthon“ étkezde nyitva volt még. Most folytatom ott, hogy félóra múlva verejtékezve és kétségbeesve ültem az asztalnál. Két előétel, három adag főzelék és nyolc tojásból rántotta volt bennem, holott már akkor sem voltam éhes, amikor nekikezdtem. A gyomrom majd szétpattant, időnként levegő után kapkodtam, a térdeim reszkettek. És még mindig csak százbilliónál tartottam. Beszélni már nem tudtam, mert tele volt a szám tojással. Leírtam egy darab papírra, hogy kérek még három adag , túróscsuszát s odaadtam a pincérnek. Másfél adag csuszát még el tudtam helyezni a nyelőcsövemben, amásik másfél adagot beletömködtem a gallérom mögé. Bágyadtan intettem a fizetőnek. 142 billiórt kért. A hátralévő nyolc billión ért — hogy másnapra el ne értéktelenedjék —, vettem két sárgabarackot és elhelyeztem a fülemben. A vendéglős felsegített a székről és a falhoz támaszkodva kivár,szorogtam. Kint azonnal összeestem és toasoncsúszva haladtam tovább. Amint így megyek-mendegélek a kellemes esti levegőn, hát ki jön velem ,szemben hasonosúsulva? Nyavalyok Guszti az első emeletről. — Mi az Guszti? — nyöszörögtem — imi az, hogy így hasoncsúszva vánszorog a Visegrádi utcában ? — Tudja — felelte elhaló hangon — az a piszok Görbicze tartozott nekem százötven billióval és tegnapelőtt este megadta. A nyomorult! — Nekem mondja? — nyöszörögtem — persze maga is agyonzabálta magát ... Könnyek csordultak id a szeméből : —• Gúnyolódik? Féléim múlva éhenhalok. Harmadnapja nem ettem. — De Guszti, az Istenért • • Hát miért nem evett harmadnapja, ha annyi pénzt kapott? Alig hallhatóan lehelte: — Adópengejegyben fizetett a nyomorult! Amikor a pénzt megadta éhes voltam, de gondoltam, csak másnap eszem, mert az adópengő nagyot ugrott. Másnap aztán arra gondoltam, hogy egy napot böjtölhet az ember, hadd legyen a százötven billióból ötszáz. Mert aznap már kétszázötven volt. Kis szamár fejjel még egy napot akartam várni... De most este összeestem az éhségtől. Le akartam jönni ide a Meleg Otthonba, de félúton összeestem és azóta így csúszok hason. Mondja, messze van még? Nem tudtamn felelni neki, mert forogni kezdett velem a világ. Az a szörnyűséges menynyiségű eledel, amit magamba tömtem, egyre jobban döngette a gyomorfalamait. — Mihenhalok! — jajdult fel mellettem Nyavalyák Guszti és tovább próbált csúszni, de nem volt ereje. —■ Agyomettem magam — nyöszörögtem és forró homlokomat odaszorítottam a hídteg aszfalthoz. —■ Bár elköltöttem volna a pénzt — nyögte Nyavalyák és miatta nyalta az aszfaltot ott, ahol egy kis port talált Ezt is abbahagyta. (Eszméletét vesztette. Segítségért akartam csúszni, de hirtelen vér tolult az agyamra és sötét lett előttem minden. Nem tudom, mennyi ideig heverhettünk ott a fal mellett. Csak arra emlékszem, hogy valaki egyszeresak lehajolt hozzánk és megrázta Guszti vállát. Mély tiétrfihamg ismételt meg: — Mi Van magával, hé?! —• fihen fogok halni —• nyitotta ki egy pillanatra a szemét Guszti. Aztán hozzámffordult a pasas: „ — fis magával? — Annyit ettem, hogy belehalok. A pasas erre odafordult a kíséretében levő másik alakhoz: — Látod, Jóska — mondta vidáman —, csak aranyban szabad spekulálni... Zrínyi Miklóst, aki annak idején, mikor kirohant, csak száz aranyat tett a zsebébe. Még szerencse, hogy késői utódai a demokratikus honvédelmi minisztériumban nem követték : ők már 646 aranyat és közel 2000 dollárt tettek íróasztal fiókjukba,mielőtt a SZABAD NÉP Itifasio*!*