Ludas Matyi, 1955 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-08 / 49. szám

ak alá/o Cridtien Lóhól is megárt a kevés A VII. Kerületi Lakáskarbantartó KTSZ egyik lova, amely az anyagok kiszállítását végezte a munkahelyekre, kimúlt. A lovat annak rendje-módja szerint elsiratták a KTSZ-tagok, mert nagyon hasznos állat volt, aztán hozzáláttak egy másik igásló gyors beszerzéséhez. Sürgős volt a pótlás, mert időközben a fuvarok, melyeket a ló jobblétre szenderülésével most már autóval kellett elvégeztetni, havi 6—8000 forinttal megemelték a szállítási költségeket. Röviden: a KTSZ vezetői rájöttek arra, hogy saját lófogatú futárukkal havi 6—8000 forintot meg tudnak takarítani. Ezért a november 4-i közgyűlésen, ahol a KISZÖV képviselője is jelen volt, napirendre tűzték a lőkérdést. Az egyszerű KTSZ-tagok valami megfoghatatlan, könnyelmű derűlátás következtében arra gondoltak, hogy vesznek egy másik lovat. Igen ám, de az nem megy olyan könnyen! A KISZÖV küldötte kijelentette, hogy a lóigénylés csak akkor lenne jogosult, ha a régi ló kimúlását beruházási keretében megtervezte volna a szövetkezet. A KISZÖV megbízottja azonban mindenáron segíteni akart a KTSZ-nek, és még ott a közgyűlésen ígéretet tett, hogy addig, míg a levásárlás ideje el nem jön, megpróbál eak teherautót rendelkezésükre bocsájtani. Itt csak az a bökkenő, hogy a fuvardíjat éppen úgy kell fizetni, mintha azt a TEFU-tól vették volna igénybe. Ez pedig annyit jelent, hogy a többletkiadás továbbra is fennáll. A hallgatóság meghökkent, mert sehogy sem tudta megérteni, hogy miért kell havi 6-8000 forinttal többet fizetni, mikor egyhavi különbözetből már megvehették volna a lovat. Meghökkenésük ma már bosszúsággá változott, mert a lóvásárlást megakasztotta a szűkkeretű keresztmetszet. Viszont fuvardíjra, úgylátszik telik bőven ... Sigrai Gábor KréffaMég, far A villamoson és , buszon plakátokról értesültem arról, hogy a közétkeztetés kényelmes, ízletes, olcsó, ennélfogva időt és fáradságot takarít meg az ember, ennek folytán több ideje jut pihenésre és szórakozásra. Mivel pihenni meg szórakozni nagyon szeretek, a Landler Jenő Utca 44. szám alatti „Dózsa”-étteremben átadtam magamat a közétkeztetés örömeinek. Rövid ott étkezésem alatt megállapítottam, hogy a plakát nem hazudott, az étkezés nemcsak kényelmes és ízletes, hanem olcsó is. A napokban azonban kiderült, hogy jogtalanul vacsorázom esténként a megszokott étteremben, mert egy iergiejel szerint — amely a plakátról valószínűleg helyszűke miatt lemaradt — a vacsorát este hatig kell elfogyasztani, vagy kis lábaskában elvinni a konyháról, amely különben késő estig (22 óra) üzemben van, mert menüt is este 10 óráig szolgálnak fel. Elfogyasztanám én szívesen este 6-ig, de munkahelyemről csak 7 óra felé érkezem haza, és így csak ebben az időben tudnám elérni közétkeztetésem színhelyét. A hatórás határidő szigorú betartása végett akarva, nem akarva, lell mondanom a jól bevált közétkeztetési vacsoráról, mert hazacipelni igazán kényelmetlen. Márpedig a plakát kényelmet is hirdet. Jobb volna este 10-ig meghoszszabbítani a helyszíni fogyasztás idejét. Nem ... nem üzleti szempontból, hanem a dolgozók érdekében. Ráth László mérnök, Bp., XIV, Cházár A. u. 17. — Na, három napra megint el vagyok látva zseb lámpaelemmel! Reggeli torna az ,tU"-faiszon Több száz dolgozótársammal reggelenként az „U“ jelzésű autóbuszon utazunk a Marx térről az Egyesült Izzóig. Az utazásnál nap mint nap a következő jelenet játszódik le: A Nyugati pályaudvar érkezési oldala előtti tér egyik sarkában szerényen meghúzódik egykét tartalék busz. Ezt azonban nem indítják el. Várják a jószerencsét, hátha befut egy másik is! Közben gyülekeznek az utasok tízesével, húszasával. Vannak már vagy nyolcvanan, de az a bizonyos másik busz még mindig nem jön. Erre az indító nagyhegyesen engedélyt ad, hogy a sarokban meghúzódó buszok egyike mégis csak beálljon induláshoz. Ekkor persze megindul az elszánt reggeli birkózás. A makacs utazók ugyanis csökönyösen ragaszkodnak ahhoz az elgondolásukhoz, hogy időre be akarnak érni munkahelyükre! E célból kézzellábbal, ököllel és könyökkel, bottal és ernyővel — markos férfiak előnyben! — felverekszik magukat a kocsira. Amikor már a busznak minden eresztéke recseg-ropog, s a két ajtóban fürtökben csüngnek az emberek, elindítanák a buszt, ha be lehetne csukni az ajtót. De nem lehet. Hosszú viták,veszekedések után a lemaradt utasok harsányszidalmaitól kísérve az „U“ kocsi elindul. Hogy mindez miért van így, azt máig sem sikerült tisztázni. Ha az indítót megkérdezzük, a szentséges és sérthetetlen menetrendre hivatkozik, me''i szerint a sarokba állított, kocsinak 6.36-kor szabad csak indulnia. 6.25-kor viszont az a busz megy, amely majd bejön. Ez viszont egyelőre még valahol Megyer és a Marx tér között csatangol a Váci úton. Ha pedig azt kérdezik meg az indítótól, hogy menetrend szerint mikor is kell indulniok az egyes kocsiknak, akkor rejtelmes mosollyal közli, hogy hát az nincs pontosan meghatározva, hanem úgy szükséglet szerint... Ezen csak mosolyogni lehet, mert hiszen, ha szükséglet szerint indítanák a kocsikat, akkor egy sem állna a sarokban. Érthetetlen előttünk, hogy miért nem lehet a tartalékolt kocsikat idejében beállítani a forgalomba. Miért kell megvárnunk, míg 80—100 utas összegyűl és tépi egymást? Miért nézi hideg lelki nyugalommal az indító az utazni vágyó tömegek kétségbeesett toporzékolását? Aiért kell nap mint nap ilyen testi gyötrelmeket kiállni ahhoz, hogy az ember idejében eljusson munkahelyére? Nekünk, az „U” utasainak csak egyetlen kívánságunk van: pontosan ott akarunk lenni munkahelyünkön!__ Ezt a szerény kívánságot megértőbben kellene kezelni. Földvári Imre vegyész Egyesült Izzó Késik a fürdőkád Kisfiúnk részére vásároltunk Nagykanizsán egy gyermekfürdőkádat, amit még október 19-én átadtunk a 22. számú Autóközlekedési Vállalatnak azzal a megbízással, hogy szállítsa ki lakóhelyünkre, Bánokszentgyörgyre. A kiszállítást el is vállalták, de két hét is eltelt, és még mindig nem érkezett meg a küldemény. Pedig minden nap elrobog házunk előtt a vállalat kocsija, de csak nem érkezik meg a mi fürdőkádunk. Már háromszor is sürgettük, de hiába ... Kedves Ludas Matyi, intézd el, hogy mielőbb megkapjuk a fürdőkádat! Laposa László, Bánokszentgyörgy, Kossuth L. u. 21.% Címert: Pályafenntartási főnökség, Miskolc Kazincbarcika állomáson az új B-vágány mellett felépült egy gyönyörű, modern szolgálati épület. Július 1-én adták át a forgalomnak — ablak nélkül. A szél vidáman fütyürászik az épületben keresztül-kasul, semmi sem akadályozza. Felkértük írásban az Új Miskolci Pályafenntartási Főnökséget, hogy az ablakot csináltassák be, de a mai napig sem válaszoltak. Nem látszik, anynyira sajnálkoznak, hogy nem érnek rá. Várunk még egy kicsit, s ha nem intézkednek, akkor a PFT főnökség legnagyobb ablakát fogjuk éjjel ellopni— de nem! — mi féltjük a főnökség dolgozóinak egészségét. Nem úgy, mint ők a miénket. Szincbarcika állomás B/delta e’ágazásának dolgozói Találó ötlet Ludas Matyi elintézte „Levelek rajzokban” címmel az október 13-i számban egy rajz jelent meg, amely kifogásolja, hogy az utcai nyilvános órák nincsenek kivilágítva. Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy igazgatóságunk már az év eleje óta különböző intézkedéseket tett az ügyben, ezért a főváros területén egyre kevesebb lesz azoknak az óráknak a száma, amelyek nincsenek kivilágítva Kovács Pál Főv. Tanács VB műszaki észthez. A Ludas Matyi november 10-i számában megjelent „1405-ös kerete'* című panasz alapja egy félreértett rendelkezés volt amely szerint gyógyszertárainkat figyelmeztettük, hogy különböző kiadásaikat lehetőleg 25-e előtt illetve elseje után eszközöljék. Azonban gyógyszertárainknak az üvegek visszavásárlását megtagadniok nem szabad, ép orvosságos üvegeket a fennálló rendelkezések értelmében mindenkor kötelességük korlátlan mennyiségben átvenni.Ezt a rendelkezést az érintett 1405-ös fiókunk nem tartotta be. Hasonló esetek elkerülése érdekében gyógyszertárainkat a fentiekből körlevél után ismételten tájékoztattuk Bartai Lajos főgyógyszerész, BpLGyógyszerész V. Aminek nem szabadna lennie — Nem tudja kérem, hogy merre van a műhely! — Sajnos nem tudom, én itt mérnök vagyok... Bosszantó tévedés Nemrégen szemüvegreceptet írt az orvos, amit a Mártírok útja 58. szám alatti Látszerész Kisipari Szövetkezetben váltottam be. Amikor felpróbáltam az új szemüveget, forgott velem a világ. Visszamentem a szemészetre, ahol megállapították, hogy nem azt az üveget adták, amit a receptre írtak, mert a baloldali 0,5 helyett 1,5 erősségű. Nagyon boszszankodtam, mert alig vártam, hogy kész legyen a szemüvegem. Azzal vigasztaltam magam, hogy az üzlet este fél nyolcig van nyitva — legalábbis a kirakatban lévő tábla szerint —, munkám után, este majd visszaviszem. Zuhogó esőben rohantam a boltba. Fél nyolc előtt tíz perccel értem oda. Az üzletre azonban sötétség borul, és általán a felrakott rács minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy már bezárták. Mikor másnap visszavittem a szemüveget, kiderült a következő: a boltot este 7 órakor zárják, de a kirakatban lévő táblát még nem volt idejük átírni. Ami pedig az üvegcserét illeti, arról a látszerész úgy nyilatkozott, hogy gyakran a gyárból küldött, meo-jelzéssel ellátott tasakokban nem a feltüntetett erősségű szemüveg van.Akár a gyár hibás, akár a látszerész szövetkezet, nekem mindenképpen az a véleményem, hogy gondosabb, körültekintőbb munkával megkímélhetnék az embert az ilyen bosszúságtól. Dr. Pinczési Pálné. Bp., II. Nagyajtai út 1/b. A Ganz-gyáriak hullámvasútja A Ganz-gyári dolgozók a 23-as és a 30-as villamosokon fárnak a munkahelyükre. Ezen a vonalon a sínpárok olyan hepehupás állapotban vannak, hogy a kocsik a vidámparki hullámvasutat megszégyenítve himbálóznak. Az a szerencsés utas, aki véletlenül ülőhelyhez jut, még csak bírja valahogy a sín okozta kilengéseket, de az aki állni kényszerül, még a fogantyút is képtelen kihasználni, mert minden zökkenőnél megváltoztatja a helyét. A peronra szorultaknál még rosszabb a helyzet, mert félő, hogy az erős hullámzás egyszer vagy a kocsit, vagy az utast röpíti az úttestre. Még jó, hogy ezt a „kényelmes” himbálózást nem kell külön megfizetni. De mint minden jóból ebből is megárt a sok, s ezért azt kérjük, hogy javítsák meg a síneket, még mielőtt az utasoknak vagy az FVV-nek valami kellemetlensége származna belőle!Sinkó István Ganz-gyári dolgozó A Tiszta Budapestértmozgalom a Török utcában A X. kerületi Török utca 10. szám alatti négyemeletes bérházban harmincegy gyerek lakik szüleivel. A gyerekek eddig részben az udvaron, részben a kertnek csúfolt kőhalmazon látszottak, de ma már ezt sem tehetik, mert az építkezés törmelékét az építő vállalat a helyszínen hagyta. Ehhez azóta sok hamut, háziszemetet stb. raktak le. Jelenleg mintegy 20 köbméternyi szemét gyűlt már össze. Sem a kerületi tanács, sem az IKV nem hajlandók intézkedni, pedig a szemétdomb étvágyrontó hatása mellett nagyban veszélyezteti gyermekeink egészségét is. A Török utca 10. lakói Orf:" Az Egressy út és Hungária út sarkán nyolc házból álló lakótelep épült. A négy-ötemeletes házak összkomfortos lakásaiba az év elején költöztek be a lakók. Azonban az összkomforttal egy „kis baj” van. A lakók nyolc hónapja nem kaptak meleg vizet, noha minden lakásban van fürdőszoba és minden házba® remek mosókonyha. A nyolc épület közül csak kettőben működik a lift. Ezzel szemben: — ó, mi jó! — az épülettömb közepére emeltek egy kis tornyocskát, amelybe 36 000 forintért (!) beépítettek egy rejtélyes órát. Rejtélyes, mert a ház egyetlen pontjáról sem látható, és ha valamelyik lakó tudni akarja, mennyi az idő, át kell mennie a túloldalra hogy megpillantsa az órát, amelynek mutatói egyébként — felszerelésük óta — meg sem moccantak. A házban — amehhez az óratorony tartozik —, az óra árának századrészéért el lehetne végeztetni a lift megjavítását. Az óra értékének ezredrészéért fel lehetne szerelni a házakra a házszámokat, amit eddig eredménytelenül kértünk az Ingatlankezelő Vállalattól. Furcsa ház, amelyben lakunk, annyi szent! Tíz hónapja kész, de még mindig nincs gazdája: sem az IKV, sem a Fővárosi Tanács, sem a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium nem akarja átvenni... Egyszóval: van összkomforthoz mért lakbérünk, de meleg vizet nem kapunk és gyalog járunk az ötödik emeletre. Ezzel szemben áll a toronyóra, tanúbizonyságul örök időre, hogy mennyi pénzt lehet haszontalanságokra elkölteni. Fodor Endre házfelelős Budapest, XIV., Hungária út 1021 . LUDAS MATYI. Szerkeszti a szerkesztőbizottsba GADOR BÉLA (főszerkesztő). FÖLDES GYÖRGY (felelős szerkesztő). GÁSPÁR ANTAL. TABI LÁSZLÓ (szerkesztő) TONCZ TIBOR (trieveszett szerkesztő) A kiadásért felel a Lapkiadó Vállalat Igazgatója. — Szerkesztéség: VII.. Lenin körút 9—11. Telefon 222—271. 221—263 — Kiadóhivatal VII. Lenin körút 9—11. Telefon: 221—269. Terjesztik Budapesten a Főposta Hírlapterjesztő üzeme, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatalok. Előfizetés, a Posta Központi Hírlap Srona Vállalatnál. Budapest , József nádor tér 1. távi.: 180—850. Negyedévi előfizetési díj: 8.40 Ft. Csekkszámlaszám: 6.170 Szikra Lapnyomda. Budapest VIII. Bükk Szilárd utca 6. — Felelős vezető Kulcsár Mihály. — Példányszám: 405 000 KÉZIRATOT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA.