Ludas Matyi, 1968 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-11 / 15. szám
BEAT STRATÉGIAI MEGBESZÉLÉS — Hazahívjuk Westmorlandot és megpróbálok kiküldeni egy Nyermorlandot !. .. ELHARAPÓDZÓ A BECSÜLETESSÉG Mostanában egyre több olyan újságcikket olvasok, amely arról számol be, hogy milyen becsületes emberek dolgoznak itt is, ott is. Nagy öröm ilyesmit olvasni, ennél nagyobb öröm már csak az lenne, ha ezeket az eseteket nem kellene megírni■ , mint kirívó példákat. Remélem, eljön az idő, amikor a lapok arról fognak beszámolni, hogy lézeng még hazánkban is egykét becstelen ember. De addig is nézzük a jelent: Az 1002. számú gyógyszertárban 10 forinttal többet számoltak egy gyógyszerért, s a pénzt másnap elvitték a beteg lakására. Aránylag könnyű dolguk volt a patikusoknak, hiszen minden receptre rá van írva a beteg címe. Sokkal bravúrosabb becsületességről olvastam egy másik hírben. Idézem: „Hideg kávé. A........................ Étteremben az egyik vendég kifogásolta, hogy a kávé hideg. Mire kicserélhették volna, a reklamáló távozott. Az üzlet vezetője a kávé árát postán elküldte a panasztevőnek.” Ez az eset már nem hagyott engem olyan hidegen (mint a vendég hagyta a kávét). Egy krimi izgalmát sejteni az ügy mögött. Nézzük a tényállást: A kávé hideg volt, a vendég dühös. Míg a kávé fortyogott, a vendég távozott. A kávé maradt, az ára is maradt, de az üzlet vezetője nem maradt tétlen. Közvéleményt kutatott: Ki volt az a gálád reklamáló? Senki sem ismerte. (Ha törzsvendég lett volna, másnap megitatták volna vele az otthagyott kávét.) A vezető a kapott személyleírás alapján körözni kezdte az ismeretlen tettest. Körözte egy napig, két napig. Egyre jobban izgatta, ki volt az a bátor, aki... Meg akarta ismerni a körözöttet. Mert ilyen még nem fordult elő a praxisában: valaki reklamálni merészelt. De hiába leste minden este, az elvetemült reklamáló nem jelentkezett. Ekkor zseniális ötlete támadt: ujjlenyomatot kell venni a pohárról, amely ekkor már egy hete várta a pácienst. A zseniális ötletet zseniális tett követte ... Ujjlenyomatot vettek a pohárról... Volt már ujjlenyomat ... Nem is egy ... Tizenöt egyszerre ... De tizennégy a személyzeté volt... De kié a tizenötödik? Izgalmas napok következtek ... Álmatlan éjszakák... A vezető érezte, hogy rövidesen megtudja, ki az a gazember, aki... már a kezei között érezte a nyakát. S ekkor jött az értesítés a bűnügyi nyilvántartóból: az ujjlenyomat Petneházi Bulcsúé. — Petneházi Bulcsú ? ... A név ismerős — töprengett a vezető. — Ki is ez a Petne ... A pincér segítette ki. — A Petneházi? Ő verte félholtra a szomszéd vendéglőst a múltkor, mert hideg kávét kapott! Ekkor határozta el a becsületes vezető, hogy postán elküldi a kávé árát a panasztevőnek. Ki tudhatja, mikor szabadul? IRODALMI KÁVÉHÁZ HÁZIBULI □□□□□□ □□□□□□ □□□□□□ □□□□□□ DODDDD □□□□□□ ooumma Még nem mentek el .