Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-22 / 16. szám
BAJUSZ-VILÁGCSÚCS Azok a nyugati hippik, akik hosszú szakállal és bajusszal lázadnak a fennálló társadalmi rend ellen, irigyen gondolhatnak arra, hogy a világ leghosszabb bajusza Masudija Din, bombayi lakos tulajdona. Az illető 9 év alatt növesztette a bajuszát, amelynek jelenlegi hossza 76 hüvelyk, vagyis 190 centiméter. Az „International Herald Tribune” című újság, amelyben ezt olvastuk, azt is hozzáteszi, hogy a bajusz évi karbantartása 36 dollár 40 centbe kerül az illetőnek. A 36 dollárt még csak meg lehet valahogyan érteni, de mire kell még 40 cent? FIGYELMEZTETÉS - Ne csókoljon meg! Influenzás vagyok!... Tót Gyula rajza VÉDŐSZÁRNYAK ALATT ... .. . a My Lai-i tömeggyilkosok ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A MENTŐANGYAL PESTI MEGLEPETÉS & Touien&i gy Kedves olvasónk, G. Cs.-né hívta fel a figyelmünket a következő hírre, amely a Magyar Nemzet március 31-i számában jelent meg: „Különös szerződést kötött az új zalaegerszegi telep építésére az Észak- Zalai Víz- és Csatornamű a kivitelező Zala megyei Tanács Építőipari Vállalatával. Ha 1972. december 31-ére nem kerül átadásra az új telep, akkor a kivitelező vállalat főmérnöke öt élő malacot köteles végighajtani a város főutcáján a vízművekhez. Ha elkészül a telep, a vízművek főmérnöke hajtja végig az öt malacot Zalaegerszeg főutcáján.” Ez a vicces szerződés új távlatokat nyit meg a szocializmus építésében. Lehet, hogy a kivitelező vállalat nem készül el határidőre, a zalaegerszegieknek mégsem lesz okuk panaszra. Remekül fognak szórakozni, amikor a kivitelező vállalat főmérnöke végighajtja az öt malacot a város főutcáján. Ez a szerződés azt bizonyítja, hogy népünk fejlett humorérzékkel rendelkezik. A humortalan kapitalisták ilyen esetekben port akasztanának a késedelmes vállalat nyakába, és nagy pénzeket gombolnának le róluk, nálunk viszont jön a főmérnök, öt élő malaccal, röff-röff-röff. Ha országosan elterjed a zalaegerszegiek példája, nagyon vidáman fogunk élni az elkövetkező esztendőkben. Lehet, hogy a szocializmus építésében továbbra is lesznek bizonyos fennakadások, zökkenők, de szórakozni, azt fogunk! A Kálvin téren, vasárnap délelőtt, egy főkönyvelő eszi majd a kalapját, mert elveszítette a fogadást, és a Váci Utcában egy juhászkutyának öltözött főmérnök terelget majd tíz bárányt a Vörösmarty tér felé. Ugyanebben az időben látható lesz egy minisztériumi főosztályvezető, amint háromszor körülfutja a Gellérthegyet — egy vállalattal kötött szerződés következtében. Válogathatunk majd szórakozásban, s törhetjük a fejünket: hova menjünk, mit nézzünk meg? Az exportimport vállalat kukorékoló üzletkötőjét a Blaha Lujza téren vagy a fél lábon ugráló miniszterhelyettest a Rákóczi úton? Ihaj-csuhaj, de vidám lesz az életünk! Tegyük fel, hogy a lakásunkban víz jön a gázcsöveken és a gáz a vízvezetékben, és tegyük fel, hogy leszakad a plafon, mi akkor sem esünk kétségbe, sőt már előre röhögünk azon, milyen vicces lesz az, amikor a HKI embere — aki nem tartotta be a határidőt — pontosan éjfélkor szerenádot ad az ablakunk alatt, és — úgy, ahogy azt a szerződés előírta — rágyújt az „Ó, sole mio”-ra. S aztán másnap, a Népköztársaság útján, végigfut a tanács építési osztályának illetékes ügyintézője, cilinderrel a fején és hátrafelé. Ihaj-csuhaj, de vidám lesz az életünk! Egy merő kacagás lesz az ország. Az idegenvezetők beveszik majd a programjukba a békákat fogdosó főelőadót, a cipőfűzőt evő trösztigazgatót és a zsákban futó szövetkezeti elnököt, a külföldiek pedig izgatottan csattogtatják majd a fényképezőgépeket, hogy megörökítsék egy dolgos ország derűs hétköznapjait. Ihaj-csuhaj, de vidám lesz az életünk! Ha e cikk írójának jövő év május 20-ig nem válnának be a jóslatai, akkor kötelezi magát, hogy jövő év május 20-án, délután öt órakor, egy szál pendelyben végigrollerezik a körúton. Megjelenésükre feltétlenül számítunk. Mikes György is. — Most ne menjen be, Pista, az öreg harapós kedvében van!