Ludas Matyi, 1979 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-13 / 37. szám

HIRDETÉS Bp. XI, Schonherz Z.u.31. *%Sr ^ERWI^ fLu & I A WP IPGj&ll s mhcr ^ agda közelebb hajolt Katóhoz. Szeme csil­logott az izgalomtól. — No és? — Nincs no és. Bűbájos. Nagyvonalú. — Az enyém zsugori volt. Smucig. Panaszkodtam ne­ki, hogy köhögök, vett egy forintért Negrót, azt mond­ta, az a torok kéménysep­rője. Legjobb szer. — Az én férjem egészen más. Köhögtem. Nem szólt semmit. Másnap meglepett egy csodaszép bundával. Ilyen ember. Csodálatos. Csak egy hibája van. Félté­keny. Halálosan. Hol voltál négytől negyed ötig, szí­vem? Nem azért, ne értsd félre, de hol az istenben voltál? És nagyon kérlek, ne nézd azt a pasast, azt az undorító férget, mert szét­taposlak. Ez azért hülyeség. Hát nézni csak szabad. Igaz, hogy egyáltalában nem volt undorító. Csinos volt, ked­ves, szolgálatkész. Megked­veltette magát. — És megcsaltad? — Á, nem komolyan. Csak nem akartam, hogy megsértődjék. És utáltam a férjemben azt az undorító és indokolatlan féltékeny­séget. — Én rá sem néztem so­ha senkire. Ő volt a min­denem. Nem volt félté­keny, de nem is adtam rá okot. Szerintem az volt a baj, hogy nem is érdekelte, mi van velem. Nem féltett. Nem figyelt. Harcolni kel­lett minden falat harisnya­­nadrágért, és a végén nem vette meg, azzal a kifogás­sal, hogy nem érdemes, úgyis szétmegy másnapra, mert már fonnyadtan és öregen árulják az üzletek­ben. Meg azt mondta, nem az ő dolga. És ebben van is némi igazság. Elvégre én dolgozó nő vagyok. — Ő nem enged engem dolgozni. Azt mondja, egy nő ne dolgozzék, mert a munka csúnyít. — Érdekes, micsoda kü­lönbség van a férfiak kö­zött! Egyik ilyen, a másik meg teljesen más. Az enyém minden apróságért őrjöngött, kiabált, mindig féltem, megüti a guta, vagy én, mert dühös voltam. Mindig szidott, mindig ne­velt és oktatott, hogy ilyen vagyok, meg olyan vagyok, meg ügyetlen, meg kelekó­tya, nem lehet rám bízni semmit. És a tied? — Az enyém sohasem szid. Csak imád. Sőt. Azt szokta mondani, hogy ha lenne igazság a földön, ak­kor negyven papnak kelle­ne éjjel-nappal imádni en­gem, térdre állva. És ebben neki van igaza, de tudod, a mai papok erre nem alkal­masak. — Az enyém nem volt vallásos, csak nagynéha mondta, hogy az isten ver­jen meg, ha valamit nem jól csináltam. Imádott en­ni. A hasa volt a mindene én meg — mit szépítsem? — néha melléfőztem. Ilyen­kor őrjöngött. Egyszer meg­vert. Ja, aztán megint, de csak a főzés miatt, mert a káposztáskocka volt a zen­gő nagy szerelme, és kicsit nyersre sikerült. Meg ké­rném­ is volt. A másik ve­rést viszont a libacomb miatt kaptam, mert száraz­ra sikerült, de ebben az egyben igazsága volt, mert nagyon is száraz és rágós lett. Egy nő csak akkor nő, ha főzni tud, szokta mon­dani. — Az enyém nem enge­di, hogy főzzek. Azt mond­ja, egy nő sohase legyen konyhaszagú. Egyébként is szerinte a legjobb szaká­csok férfiak, az igazi nagy­ságok, a százezer dollárosok a New York-i Ritzben, meg a londoni Hiltonban, mind férfiak, akik a világ min­den nyelvén tudnak főzni és rondák is szemre, tehát nem baj, ha konyhasza­­gúak. De igazat is adok ne­ki, mert nem is tudok, meg nem is szeretek főzni, még szerencse, hogy az én Er­nőmet ez a dolog egyálta­lában nem is érdekli. Az én Ernőm legszívesebben sohasem menne el hazulról. Csak ül a nyakamon min­dig és szeret. És untat. Ha­lálosan. Az én Ernőm egy kis hülye, de szeret. És ez neki jó. — Érdekes. Az enyém is Ernő volt. — Az enyém Brodnyay Ernő. — Akkor végem van. Ő volt az én Ernőm is. Eny­­nyire megváltozott volna? — Nem, drágám. A Mi Ernőnk azt mondta, ő mindig ilyen volt. Királyhegyi Pál HIRDETÉS HIRDETÉS HIRDETÉS Lakásokba, színházakba, mozikba, kultúrházakba függönyök, sötétítők és csipkefüggönyök készítését és felszerelését rövid határidőre vállal­ja a Kárpitos Szövetkezet függönyrészlege. Címe: Budapest Vill., Baross utca 80. Tel.: 331-063. Háromhetes ausztráliai ven­dégszereplésem alkalmával gyűjtöttem ezeket a története­ket. A csaknem háromnapos re­pülőút sok útitársamat türel­metlenné tette, köztük lányo­mat, Hajnalt is. Amikor már több mint nyolc órát repültünk a tenger felett, Bangkok és Sydney között, kipillantva a re­pülőgép ablakán, megkérdezte a stewardesst: — Az ott már a szárazföld? A csinos légikisasszony moso­lyogva megcsóválta a fejét. — Nem kérem. Az csak a láthatár! Hajnal nagyot sóhajtott. — Az is jobb, mint a semmi! * * • Sydney büszkesége a csodála­tos szépségű Operaház, mely­ben valóságos ünnepnek számít, amikor fellép az ausztrálok vi­lághírű énekesnője Joan Su­therland. A kitűnő művésznő nemrég Lehár Víg özvegy cí­mű operettjének címszerepében mutatkozott be. E.z volt első operettszerepe, és lelkiismeretes felkészülését többek közt azzal bizonyította, hogy mé­g a pró­bák előtt Svájcba utazott, fiata­lító kúrára. Ez, mint általában minden színházi titok, pillana­tokon belül kiderült. Többek közt egy népszerű televíziós show-ban, melyben az alábbi párbeszéd hangzott el két ko­mikus között. — Hogy sikerült Joan Suther­land fiatalító kúrája? — Fele-fele. Húsz évvel fia­­talabbnak érzi magát és tíz évvel öregebbnek látszik! * * * Ott-tartózkodásom alatt mu­tatták be a világon egyedülálló mozikomplexumban, a Hoy’s Centerben a legújabb James Bond-filmet. Ebben az épület­ben hét filmszínház van, mind­egyik reggel kilenctől éjfélig játszik. A James Bond-film premierjére személyesen meg­érkezett Roger Moore, aki nyi­latkozott az újságíróknak. A Sun című lap riportere ezt kér­dezte: — Ön a filmjeiben egyszerre több nőt hódít meg. Mi a véle­ménye, szerethet-e egy férfi egyszerre két nőt? Moore gondolkodás nélkül vá­laszolt. — Igen. Amíg az egyik észre nem veszi! * * • Humphrey Bogart özvegye, Lauren Bacall, a híres ameri­kai színésznő könyvet írt há­zasságáról és ezt megelőző sze­relmeiről. A könyv ausztráliai kiadója meghívta Sydneybe, ahol többek között egy televí­ziós műsorban így nyilatkozott: „A legjobb ötleteim akkor jutnak eszembe, amikor éjszaka nem jön álom a szememre!” Másnap levelek ezrei érkeztek a televízióba Bacallhoz címez­ve. Valamennyi kipróbált recep­teket tartalmazott álmatlanság ellen! Rátonyi Róbert

Next