Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-14 / 33. szám
A NAGYVÁROS NYOMASZTÓ HATÁSA Ahogy beléptem a főirodát, megpillantottam hajdani osztó társamat, a szeplős Koppenhága Alig mertem rá, egy öregem állt töttem. — Kppenhágay, te volnál a — borultam a nyakába — Me ismert? Egymás mellett ültünk hatod szében... Hány éve is enek? Vagy huszonöt?... — Harmincöt... — mondta degen, és cinkosan iskacsint« Aztán a fülembe sz — Én évvel idősebb vagyo . Nem értettem a 'ot, úgy intéztem, hogy írni négyszemközt lehess — De mi a fentek öreg magad ? — csodáiké m — Il den épelméjű ember, n őkről is beszélve, fiatalabb s íkszer feltüntetni magát... — Mert hülyék — indulat vonva —, mert m is k az életet és a munkat. ot. bernek forintban méiliető e származik abból, ha öregek hiszik Én ugyan — at jó idod — negyvenöt éves vág te itt úgy tudják, hogy ötven ittam. — Meghamisítottad a simelyi igazolványodat? — hülede/. •. n —, és ha igen, miért? — Nem hamisítottam mt, semmit. A fene se nézi az ember személyi igazolványát, azt már csak akkor nézik, ha komoly ok van rá. Csak szép csendesen elterjesztettem magamról, hogy én ötvenöt éves vagyok, vagyis tíz évvel öregebb, mint a valóságban. Szerencsémre — igen, így mondom! — elég ráncos a képem, ráadásul el is követek mindent, hogy öregebbnek nézzek ki. Éjszakázom, iszom, sőt megvallom, a nőket sem vetem meg, akárcsak egy 35 éves, de csak azért, hogy úgy nézzek ki, mint egy 55 éves. Mi több — neked bevallom — a hajam sem ilyen a valóságban; nekem még dús fekete az üstököm, de van egy jó fodrászom, aki remekül tudja észre festeni. — Még mindig nem értem, mire jó ez? — Az utolsó öt évből a legjobb három számít... — szólt szárazon. — Micsoda? — Nem tudod? Ez a nyugdíjtörvény. Hiába kértem azelőtt fizetésemelést, előmenetelt, kinevezést, rám sem bagóztak. Egyetlen egyet akceptálnak, azt, hogy nyugdíjba készülsz. Az a szokás, hogy aki nyugdíjba készül, annak feljavítják a fizetését, hogy a lehető legmagasabb nyugdíjat kapja. Amolyan íratlan szabály ez, egy kis humanizmus, meg egy kis svindli, de mindenütt így csinálják, mert tudják, ők is nyugdíjba mennek egyszer. Jó munkáért nemigen emelnek, csak izgalomból. — De te még messze állsz a nyugdíjtól... — Ezt én tudom, de a főnökség nem tudja. Elhíreszteltem, hogy én már nyugdíjkörelben vagyok. Ki néz ennek utána? Ezen a címen aztán, hogy jó legyen a nyugdíjalapom, kineveztek, fizetésemelést kaptam, jó beosztásom van, olyan, amilyet ha tíz évvel fiatalabb volnék, illetve ha annyi volnék, amennyi vagyok, nem is remélhetnék. Nézz rám — mondta —, ennek a megvénült pofámnak havi ötszáz forintot köszönhetek. — Hát ez hihetetlen — ámuldoztam. — És nem félsz, hogy lelepleznek? Ha mégsem mész nyugdíjba öt év múlva, akkor mit mondasz? — Semmit. Közlöm, hogy roszszul emlékeztem. És bemutatom az irataimat. Egy ötvenévest nem küldhetnek nyugdíjba. Addig viszont élvezem az öregkor előnyeit. — Szóval most jól megy a sorod? — kérdeztem. — Túlságosan is. Annyira jól, hogy szinte úgy érzem, megfiatalodom. Ez pedig az én esetemben kész lebukás. Novobáczky Sándor - Nem a látási viszonyoknak megfelelően vezet... PRECÍZ KISFIÚ , mi ..... ÉRDEMEK