Ludas Matyi, 1986 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1986-08-06 / 32. szám
- A kerékpárutak elkészüléséig, ezt a megoldást választottuk. A BÁDOG ANTENNA legújabb birtokosa: VÉGVÁRI HISTÓRIÁK — VARJATÉKOK című honismereti vetélkedő 1. része (július 9., 20.05., 1. műsor). Vitéz olvasóink bizony sohasem hitték volna, hogy az unalom olykor még a törököknél is nehezebben űzhető el. A leggyatrább tévéprodukciót megillető Bádog Antennát havonként egyszer osztjuk ki. Minden hó végén összegezzük az olvasók szavazatait, összevetjük munkatársaink javaslataival, úgy hozzuk meg a döntést, amelyet általában a következő hónap második szerdáján hirdetünk ki. Kérjük a Kedves Olvasót, amint felbőszítette egy csapnivaló tévéműsor, rögvest ragadjon tollat, írja fel egy levelezőlapra a műsor címét és a sugárzás időpontját, s haladéktalanul küldje el nekünk. A címzés: Ludas Matyi — Bádog Antenna, Budapest, 1977. Negyvenéves a forint FELEANNYINAK SEM LÁTSZIK... A KATOWICEI NAGYNÉNIKÉNK Már megint összekülönböztem szomszédom Szabóval, szerkesztő úr. Családi viszálykodás volt, azon filozofáltunk, hogy mit mutassunk meg a családunknak, illetve a családunkból ... Szombaton délután, csendes, árnyékos műsoridőben megszemléltem a Mabocse első adását. Tudja, van most az a 3X3 elnevezésű vetélkedő, amelyikben magyarok, bolgárok, csehek mérik össze ,mérhetetlenül nagy tudásukat, ügyességüket. Sajnálnám, ha nem látta volna, a következő kettőt az istenért el ne mulassza, roppant rokonszenves és felettébb tanulságos. Mi mostanában inkább a másik irányban koprodukálunk, ritkán jövünk össze a képernyőn testvéri, baráti népek fiaival, hogy így családon belül megmutassuk egymásnak az igazi énünket. Mindjárt az elején elkeseregte Vágó István úr, hogy a világ azt hiszi rólunk, a mi zenénk a cigánydal meg a magyarnóta, de nekünk más muzsika kell, lelkületünket a népi hangszereiken előadott dalok mutatják meg igazán. Nosza rögvest kézbe is kaptak a csehek és bolgárok egy tekerőlantot, hogy kitekerjenek rajta egy ősmagyar C-dúr skálát. Mivel az említett két baráti országban is milliók nézték az adást, meggyőződésem, hogy Prága és Szófia fiai, ha kirándulnak hozzánk, nem az Akácos utat gajdolják majd a kiskocsmákban, hanem csettintenek a prímásnak: ide gyere, Lajos, tekerd halkan a fülembe, hogy „Van vereshagyima a tarisznyában, keserű magában ...”. Legalább családon belül hadd tudják rólunk, hogy hazánk nemcsak a tschárdáséh, tschikósch, gulásch hona ... Épp itt tartottam az elmélkedésben, amikor cseh és bolgár barátaink megkapták a következő feladatot: fűszerezzenek fel egy igazi magyar gulyáslevest. Szomszédom Szabó szokásos szemtelenségével azt mondta erre, hogy jobb lett volna ha a vízicidere főzése a feladvány, az jobban illik a tekerőlanthoz. A szerkesztő urak igenis tudták, hogyan kell valószerűen bemutatni életünket, jelenünket, meg még a múltunkat is. Kiviláglott ez abból is, hogy felkértük a két csapatot: egy-egy tagjuk öltözzék Rákóczi Ferencnek. Ez nem lesz nehéz feladvány, mondta a játékvezető úr, mert fejedelmünket a bolgárok és a csehszlovákok is ismerik — az ötvenforintosról. Realitásérzékünket bizonyítja, magyaros mértéktartásunkat mutatja, hogy barátainknak nem Bartók Bélának kellett öltözniük ... Én kérem ettől ülve maradtam, ésanynyira, hogy még a nulladik Híradónál sem kapcsoltam ki a készüléket. De jól is tettem, szép családi eseménynek lehettem szemtanúja. Mert a Híradóvezető úr, megmutatván, hogy ő a legjobb férj és apa, maga mellé ültette a kisfiát is. Megmagyarázta, hogy a fiúcska tulajdonképpen szimbólum, azt példázza, hogy nyáridon, mikor a gyermekintézmények is becsuknak, szegény szülő kénytelen magával cipelni a dolgozóba a csemetéjét. A kis riportersarj roppant bájos volt, illedelmes, még uzsit is hozott magával, akárcsak az oviba. Szomszédom Szabó velem ellentétben nem volt elragadtatva, azt mondta, van neki egy kilencvenéves nagynénikéje, aki hétvégeken mindig őket untatja, a következő szombaton beküldi a Híradóba, hadd üljön ott, hadd szimbolizálja az öregek téli-nyári magányosságát .. . Billy Wildertől, a híres rendezőtől (bizonyára ismeri, ha másról nem, a Van aki forrón szereti című filmjéről) egyszer egy pletykaéhes újságírónő megkérdezte, igaz-e hogy Marylin Monroe nagyon szeszélyes forgatás közben, s nagyon kellemetlen vele dolgozni? Wilder válasza: A katowicei nagynénémmel egészen biztosan kellemesebben dolgozhattam volna. De ki kíváncsi az én katowicei nagynénémre? — Mondhatnak bármit, szerkesztő úr, van annak valami varázsa, ha színről színre láthatjuk a közismert emberek hozzátartozóit. A családi intimitásokra igenis kíváncsi a néző. Engedjék hozzánk a kisdedeket! Meg persze a hitveseket, s egyéb hozzátartozókat is... — Most kezdek valamit megérteni. A Szabó-félék sokszor szóvá tették, miért van az, hogy ha egy rendezőnek színésznő a neje vagy a lánya, az szinte mindig szerepet kap a filmjében? Hát bizonyára nincs kire hagyni otthon a hölgyet. .. Radványi Barna „Tévézni emberi dolog.” (Kovács János) - Neirigykedj. Tudod, mennyivel nagyobb munkaért lemosni, mint a te Trabantodat . . .