Ludas Matyi, 1988 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-10 / 6. szám
PATINÁS GIMNÁZIUM — Steinmann, te nem sokat tudsz a hidrogénről... Teller Ede, gyere ki és segíts neki! őteljes dörömbölés vett fel álmomból. Mintha Forma 1-es úthengert kereszteztek volna egy Trabanttal. — Ki lehet az ilyenkor, amikor még az adóellenőr sem jár? — tettem fel magamnak a költői kérdést. — Engedjen, be, én vagyok! — harsogta egy hang, amely egy idős lakótársában végződött. Hát persze, hogy Csámcsogi Rlbaújné született Space Kisztihand Delikátesz volt az, aki ott tüsténkedett a bejárati ajtó előtt. Régen találkoztunk utoljára, legalább négy központi áremelés eltelt már azóta. — Mi járatban tetszik lenni a Csámcsogi néninek? — kérdeztem. — Fontos ügyben jöttem! — tornyozódott befelé a lakószobák irányába. Ránéztem az órámra, hajnali fél öt volt — Mindjárt gondoltam, hogy fontos az ügy — mondtam. — Csak maga az, akit ilyenkor az álmatlanság gyötör, s magának minden ügy fontos. Az idős lakótárs elengedte a sértést a füle mellett. Harcedzett állampolgár volt, kis nyugdíjjal és felemelt húspénzzel . Ki, vele mi nyomja a lelkét a Csámcsogi néninek! — jegyeztem meg ásítozva. * — Kartellba tömörülünk! — tért azonnal a tárgyra. Nem gezerinkézett, semmi hókusz-pókusz rögtön bedetrafált a közepébe. — Mi, a Nagypojfon u. 19/c. lakói összefogunk és nem veszünk semmit! Erre már azonnal kiment az álom a szememből. Tegnap vettem kis családomnak két zsömlét meg négy és fél deka trappista sajtot! Te jó ég! Csak nem fognak sztrájktörőknek tartani a házban? — Már mindenkit összeírtam! — mondta Csámcsogi néni. — Még maga van hátra, aztán hurrá, bojkottáljuk a vásárlást. Elegünk van abból, hogy minden olyan drága! — Ami azt illeti, nekem is — vallottam be ezen a hajnali órán Csámcsogi néninek. — De azért nem értem az egészet Valamit azért csak kellene vennie az embernek, igaz? Az idős lakótárs egyik lábáról a másikra téblábolt. Nem volt zavarban, csak fázott. — Már felosztottuk egymás közt hogy mit nem vesz! — mondta. — Pikkelyes bácsiék például, a magastföldszintről, vállalták, hogy nem vesznek fél évig Camemíber sajtot. — Miért nem vesznek? — Mert felment az ára. 10 ft.-ról 14-re. Teknősfoika bácsiék a másodikról nem vesznek több Liberót, mert 147 forintról 203-ra emelték. Málnavadászék pedig a bébiholmikat bojkottálják. Tudja, mennyi most egy tipegő? Minimum ötszáz, de van nyolcszázért is! Tetszett az ötlet, de még mindig nem értettem a lényegét. — Magára fontos feladat maradt — lépett közelebb Csámcsogi néni. — Maga jelentős potentát, akire odafent is odafigyelnek. Magának kellene bojkottálnia a kenyér-, a tej- és a húskészítmények vásárlását. Majd észreveszik magukat az örökös áremelők! — tette hozzá és izgatottankörülnézett. — És miből fogok élni? — kérdeztem az idős lakótársat. — Ha nem eszem kenyeret, tejet és húst előbb-utóbb éhen halok. — Nem kell nyafogni! — mondta Csámcsogi néni. — Majdcsak lesz valahogy. — És azt tetszik gondolni, hogy ettől jobb belátásra térnek majd az áremelők? Mérséklik a mosópor árát? — Egyelőre nem gondolok semmit! — jegyezte meg Csámcsogi Albaújné született Space Kisztihand Delikátesz. — Ez csak olyan figyelmeztető sztrájk. De ha mi, Nagypofon u. 19/c-beliek összefogunk, annak meglesz a foganatja. Most már mindent értettem: a harcos Csámcsogi néni egy mozgalom élére állt! — S ha szabadna kérdeznem, a Csámcsogi néninek mit tetszik majd nem vásárolni? Az idős lakótárs úgy kihúzta magát, mint azokban a szép időkben, amikor még kijött a nyugdíjából. — Énrám is a neheze jutott — mondta. — De nem hátrálok. Fél évig nem vásárolok 60 grammos süvegcukrot. Olvastam, 6.80-ról 7.10-re emelték az árát. — Szegény Csámcsogi néni! — sajnálkoztam. — Biztos ez volt a kedvenc csemegéje. Talán még az unokáknak is tetszett venni néha napján. — Én? — hördült fel a Forma 1-es úthenger. — Ki nem árthatom a süvegcukrot! De ezt el ne árulja a többieknek a házban .. ! Föld S. Péter Bálint-nyilatkozat: Kiprichet nem szabad elmozdítani a jobb szélről ÉS MI A HELYZET A BALOLDALON? w'Mill!pii ij fjim |j| Éi v — Ha a gazdaságban valami nem megy, tudok kölcsönadni idézeteket... CSAPATGYAKORLAT A DUNÁNTÚLON Féltünk ám nagyon az ágyúdörgésben, de aztán végre megjöttek az oroszok!