Ludas Matyi, 1992 (48. évfolyam, 1-53. szám)
1992-09-16 / 38. szám
(A Klauzál tér tizenhét hő, félemelet kettőben működő BMX Kísérleti Színpad a napokban mutatta be elrettentő sikerű III. Richárd előadását, amelyhez alábbi jelenetünknek semmi köze sincsen. Az ennek ellenére fölfedezhető hasonlóság a puszta véletlen műve.) s z WALTER BÉLA: SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ ALVILÁG Szereplők: LADY ANNA: (Jelenet bérleteseknek) RICHÁRD, DÍJBESZEDŐ (Középkori várban Lady Anna hálószobája. Kevés bútor, sivár kőfalak, közelgő hóvége. Lady Anna és III. Richárd párbajt vívnak épp’...) III. RICHARD: (Liheg.) Ácsi!... Drága Lady Anna, hagyjuk már szellemünk gyors vívását, és térjünk át a lassúbb módszerekre. (az ágyra mutat) LADY ANNA: (Ledobja kardját és köpönyegét.) Kör törje a szobát, ahol te fekszel! III. RICHÁRD: (Békülékenyen kardot nyel.) Adj időt, hogy menthessem magam. LADY ANNA: (Zilált szoknyáját és hasonló népét igazgatja.) Te voltál ok és átkos okozat! III. RICHÁRD: Bújjunk végre ágyba! (Odakint megdöngetik az ajtót.) Ki lehet az? LADY ANNA: Mily erősen dönget... (Vállat von.) Talán a díjbeszedő... Ha kedves az életed, menekülj, Richárd! III. RICHÁRD: (Bátorsága inába száll.) Országomat egy lóért! (ijedtében az ágy alá bújik) DÍJBESZEDŐ: (Beront, s szinte azonnal marcona.) Egyszer mindenért fizetni kell! LADY ANNA: De pont ilyenkor, sokadik én? Magányos özvegy vagyok... DÍJBESZEDŐ: (Körbeszimatol.) Nem voltál egyedül. Richárdot láttam erre csámborogni... (rálel) III. RICHÁRD: (Megszeppenve mászik elő.) Oké, maga nyert. Rendezem számláimat. DÍJBESZEDŐ: Tessék parancsolni. (átnyújtja a számlákat) III. RICHÁRD: (Fejszámol s hőköl.) Vidd hát a koronámat. Egy ideje már úgyis csak púp volt a hátamon... DÍJBESZEDŐ: Éljen a köztársaság! (Szabadon választott függöny.) -Mit Be??enéz.Ez M» Shakespeare királydráma, csak kisé szűkösre van véve a költségvetésünk.. KRITIZÁLOM A VACAK MŰFAJT Elkezdődött az idei színházszezon. Talpraesett ember abból is megél. Felcsaptam színikritikusnak. Megnéztem a Vacak Színpad legújabb műsorát. Évek óta írok ugyanis vacakokat, szakértő vagyok. Az egészből engem csak az érdekelt, hogy melyek a vacakabbak: azok-e, amiket én írok, vagy azoké, akiknek a vacakjait a klikkekbe tömörült konkurencia rendszeresen műsorra tűzi, hirdeti, publikálja, érdemtelenül. A Vacak Színpad új műsora bizony eléggé vacak. De egyik műsorszám se volt azért olyan vacak, mint az én legújabb vacakságaim. Elhatároztam, hogy kritikámban ízekre szedem például Generálszaft Egon műsoron levő vacakságait. A falióra elütötte az éjfélt, nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel került a kórházba, épp amikor a cikk elején tartottam már. Megmozdult valaki bennem. - Ki az? - tettem föl a keresztkérdést. -Senki, csak én! A te másik éned! Még kiderül, hogy némelyeknek két énjük van? -Ne zavarj! - szóltam rá. - Épp kritikát írok! -Tudom, mit írsz, hiszen én is te vagyok. Vesztedbe rohansz! -Miért? Igaz, amit Generálszaft vacakjairól akarok írni, vagy nem igaz? -Ahogy én magadat ismerem, nem igaz. De más a lényeg. Vajon hasznos-e, amit írni akarsz róla? -Szerintem hasznos. Jól levágom, és akkor én leszek a vacak műfajban a császár. -Állj, állj! Ha az ember maga is a piacról él, ne adja át magát, kritikaírás címén se, a kártékony objektivitásnak! Gondolj csak arra, ki ez a Generálszaft Egon? -Aha, tényleg! Jó, hogy szólsz! A „Pfúj Idők Könyvkiadó” és a „Neszeneked” című vacaklap főszerkesztője. Nála van egy rakás szó..., mondom, szatirikus vacakom, elbírálásra, „Válogatott vacakságaim" címmel.Ugye milyen nyomott vagy? Folyton lesnem kell, mit csinálsz, mint egy telefonkot a porcelánsütőben. Ez a Generálszaft Egon tagja a Kuratóriumi Pénzeket Osztogató Alapnak. Vele kezdesz ki? Mi vagy te? Teleszext? -Jó, hogy mondod! De azt a Sírvavigha Dórát, akinek azt az érzelgős sanzonját nyekergik a műsorban, holott én is beküldtem a színháznak három igazán vacak sanzont, kíméletlenül levágom! -Nyugi, nyugi! Arra gondolj, kinek a szeretője az a Sírvavigha Dóra? -Persze, persze, Autszeider Bencé, s ő lett az új igazgatója a Posztmodern Kínháznak. S őnála is a papírkosár felé rajtol egy szörnyen rock darabom. -No lásd! Csak semmi heveskedés! Vágd le inkább Tokár Csibit, azzal a gusztustalan magánszámával! -Még mit nem! Azt én írtam neki, fél éve tájol vidéken az opuszommal, meg a Trabantommal. Belőle élek! Meg a kölcsönökből, mínusz kamat. -Akkor ne írj senkiről semmit! -Azt nem lehet. Bruttó ezer forintot nem hajít ki az ember az ablakon, mínusz 40 százalék. -Akkor csinálj, amit akarsz! - Megírom, hogy Generálszaft testvér-elvtárs a kormányhoz áll közel. Meg a fékhez. Meg hogy horthysta-rákosista nómenklaviatúrás, meg liberál-narodnyik populista! Meg Fórumos Beszélő! Nyilaskeresztes bolsevik! -És ha nem igaz? Beperel! Kiporol! Megtorol! -Ennyi mindenből valami csak igaz. Hiszen jól tudod: minden lehetséges és mindennek az ellenkezője, csak sokáig éljen az ember. ALFÖLDI IMRE