Lyukasóra, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
47,-Ft Rekontra ADY mindent filozófiává, mitológiává, szimbólummá tudott magasítani Talán azért olyan hatalmas költő. Hozzányúlt az agyaghoz és arany lett belőle. Kosztolányi 1929-ben leült Ady halotti maszkjával szemben és éppen ezt kérte számon tőle. A nagybetűket, a nagy szavakat, a nagymérgeket. A túlzás mitológiáját Pedig ebben nem volt igaza. Ady valóban szinte sátánizálni tudta a dolgokat „Éjfél, valaki dúskál: / Neszt küld a drága palota. / Pénzt olvas valaki. / Zenék zenéje: / Nem hallottam még ilyet soha." Éppen ezekben a lÁzex-versekben tudja borzongatóan érzékeltetni a pénz embertelen, emberen túli hatalmát. „Selymes papírok, / ím, halk és büszke zsoltárra gyújtnak. / Csilingelnek a kölyök-ércek. / Zeng az arany / S az én könnyeim hullnak. /" Pontosan tudjuk, meddig roskasztotta Adyt a pénzhiány. Úri kuncsorgásokig, megdölyfölő koldusságokig, halványi összemarakodásokig. Magam mindig József Attila puritánabb, pőrébb éhezéséig ocsúdtam. (Egy Galsai halálesten Csurka István dörmögte maga elé személyi és társadalmi vádját „Az éhenhalástól félt Mindig éhen akart halni " Mintha azért írt volna mindent, mindenfelé, zseniális aprópénzekben.) Én ezt nem hiszem. Ady pénzbálványát sem. Pedig hányszor szavaltam lángoló versét a Nagyúrról magam is: „Vigyorgott rám és ült meredten: / Az aranyon ült, az aranyon, / Éreztem, megöl, ha hagyom." Vajon, megölte-e? Ahogy fojtogat Nyugattól Keletig századunk pénzömlenye, gyakran eszembe jut Ady. Tévesen gondolnék Ady „hallelujás, szép aranyai" mögé egy belső, „sertés testű Undokot", Gonoszt, akivel végeérhetetlenül csatázik vadul? Egy felnövesztett belső Rémet, aki arany bálványtestet öltött? Magát az ellen-Adyt? „Dühödt, lázongó szívverésem / Golgotái bazaltra vésem. / Krisztus, poétám, szent Alak, / Eladtalak.( gyurkovics )•ч~