Lyukasóra, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
Кontra-Rekontra „...s mindig tovább” Akár akartuk, akár nem, Varga Domokos visszavonulása lapunk szerkesztésétől kis gondokat teremtett. Eme éveleji, januári lapszám Hegyi Béla szerkesztésének első s egyúttal búcsúszáma is lett. Eme gyűjteményben máris kirajzolódnak ama nagyobb tervek és távlatok, melyekre építenénk. A sors azonban a személyi feltételek megválogatását nem így akarta. Bízunk benne, hogy méltó névjegy eme szám az új asztalon, és abban is, hogy az ő mozgalmas és motoros szelleme hasznosul további lapmeneteinkben. A szerkesztést azonban - úgy gondolnám, helyesen - vadonatúj és fiatal erőkre kell bíznunk, hiszen mi mindnyájan, maga a szerkesztőbizottság, törzsírógárda lankadatlanul lennénk s talán vagyunk is ifjúi brigád, mégis eggyel odébb való nemzedéknek vagyunk legyűrhetetlen, ám „horgas elméjű agg"mesterei és fölülmúlhatatlan bajvívói, akiknek a mindennapi csatabárdot két kézzel kell tartaniok, s ezáltal olykor gondunk van másik kezünk fenekünk aktuális kitörlésére való szabadon tartásával. Így aztán a kétkezi-napi-havi-szerkesztési csatabárdozást eredetileg és évszám szerinti fiatalemberre gondoltuk bízni, akinek mindkét keze alkalmas állapotban marad mindkét funkció betöltésére. Dippold Pál személyében olyan jó tehetségű fiatal tollforgatót nyertünk, kinek talán nem kellettk egyik kezéből letennie a tollat - vagy a mai napság a kultúrharczban forgatni nélkülözhetetlen csatabárdot -, hogy a másik kezével szabad mozgással tudhasson jobbra és balra írni (ahogy a kisázsiai betűvetésben ma is elengedhetetlen), és önfeledten törölni is. Barátaink, segítsétek, segítsük őt, hogy özönös kézirataitokhoz és szellemterveihez mégiscsak olykor - ha nem is a lantot, de a csatabárdot és pénzkereső (?) egyik kezét könnyedén szabaddá tehesse, s már vénülő, de meglehetősen bölcs kezünkkel olykor megsimogathassuk az övét is, ifjú szívekben élvén... s mindig tovább. - gyurkovics - 1