Lyukasóra, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

Кontra-Rekontra „...s mindig tovább” Akár akartuk, akár nem, Varga Domokos visszavonulása lapunk szerkesztésétől kis gondokat teremtett. Eme éveleji, januári lapszám Hegyi Béla szerkesztésének első s egyúttal búcsúszáma is lett. Eme gyűjteményben máris kirajzolódnak ama nagyobb tervek és távlatok, melyekre építenénk. A sors azonban a személyi feltételek megválogatását nem így akarta. Bízunk benne, hogy méltó névjegy eme szám az új asztalon, és abban is, hogy az ő mozgalmas és motoros szelleme hasznosul további lapmeneteinkben. A szerkesztést azonban - úgy gondolnám, helyesen - vadonatúj és fiatal erőkre kell bíznunk, hiszen mi mindnyájan, maga a szerkesztőbizottság, törzsíró­gárda lankadatlanul lennénk s talán vagyunk is ifjúi brigád, mégis eggyel odébb való nemzedéknek vagyunk legyűrhetetlen, ám „horgas elméjű agg"­mesterei és fölülmúl­­hatatlan bajvívói, akiknek a mindennapi csatabárdot két kézzel kell tartaniok, s ezáltal olykor gondunk van másik kezünk fenekünk aktuális kitörlésére való szabadon tartásával. Így aztán a kétkezi-napi-havi-szerkesztési csatabárdozást eredetileg és évszám szerinti fiatal­emberre gondoltuk bízni, akinek mindkét keze alkalmas állapotban marad mindkét funkció betöltésére. Dippold Pál személyében olyan jó tehet­ségű fiatal tollforgatót nyertünk, kinek talán nem kellettk egyik kezéből letennie a tollat - vagy a mai napság a kultúrharcz­ban forgatni nélkülözhetetlen csatabárdot -, hogy a másik kezével szabad mozgással tudhasson jobbra és balra írni (ahogy a kisázsiai betűvetésben ma is elengedhetetlen), és önfeledten törölni is. Barátaink, segítsétek, segítsük őt, hogy özönös kézirataitokhoz és szellemterveihez mégiscsak olykor - ha nem is a lantot, de a csatabárdot és pénzkereső (?) egyik kezét könnyedén szabaddá tehesse, s már vénülő, de meglehetősen bölcs kezünkkel olykor megsimogathassuk az övét is­­, ifjú szívekben élvén... s mindig tovább. - gyurkovics - 1

Next