Lyukasóra, 1999 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1999-02-01 / 2. szám

árom rajz Barna T. Attila 1. Fények: hemzsegő darazsak a lucskos bádogon. Erősödő hullámverésben bólyák tánca. A szél: láthatatlan vitorlák csattogása, a szél. Halad sugaras arcomon. Kezed rebbenő sirály. 2. Egy sárga kendő, ahogy úszva eltűnik. Egy ablak, ahogy ámulva nyílik utánad, s felragyog. Kopott cégtábla, zörög fent az ég. Egy szűk kis utca. A sarkon a tenger dadog. 3. Kibomlott hajú ének vonul a hegyen Sugarak aszúja csordul poharadból Nevetésed ezüst halai csobbannak a tóban Ringatnak suttogó szőlőlevelek - Kölyök farkaskutyát, a kutyámat! - Becsületszavamra! Ha utamba vetődne, okvetlenül szólnék! - Dehogy szó­ na, maga csak kiröhög, de mindegy. Spár­gára vet kikötve, ide ni! Pont ehhez a kresztáblához, míg odabe' vótam, doboz sörér' a kocsmába, nem látta? - Kedves fiatalúr, amint látja, most lépkedek a Hernád utca irányából, ennélfogva a kutyulit persze hogy nem láttam. - Mer' akkor meg ellopták, hogy a kurtyaannyát! - Robi, figyelj!... - Ne pofázzál mán annyit, te „köcsög"! - hát nem egy szarember, aki tőllem kutyát ellop?! - A járdaszélen a ha­verok vigyorogva röhécseltek, mígnem a hangadó. - Te Robi, Robikám, vedd észre magadat - ordítol! A kiskutyát, jót mondok! Már mostan, de legkésőbb minél előbb kezdjed el keresni! A Garay piacnál kezgyed, mer' az, aki tetülled ellopta, az ziher, hogy ottan árulja! - Tisztelt úr, most mondgya meg csak maga, mer' maga egy okos csávónak, akarom mondani, okos mikulásnak látszik - hát milyen egy szarember az olyan, aki lopott kutyát árul?! Ha Sete Bódog úr nem is érezte magát különösebben „mikulásnak", bólogatott. Majd pedig megszólalt, hangjá­ban tettetett részvéttel. - Igaza van, az csakugyan rossz ember. - Állítsd mán le magadat, te Robi! - zúgták a haverok. Hogy annyira odavagy. Mikor te is csak úgy loptad azt a kutyát. 23

Next