Lyukasóra, 2005 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
S Szakonyi Károly Шв [UNK]Я [UNK] [UNK]ВВЯ [UNK] [UNK] [UNK] rendhal szerint csak az tért vissza sértetlenül a napóleoni háborúból, át a sáros, jeges orosz harcmezőkön, aki naponta beretválkozott és tiszta inget öltött magára. Mifelénk sokféle harcmező létezett és létezik, a béke éveiben is van visszavonulás, és még csak abban sem különbözik a vert seregek szenvedéssel teli menetelésétől, hogy nem lehet belerokkanni, sőt belehalni, mert igenis áldozatul eshet olyankor is az ember, ha nincs tartása. Bárány Tamásnak mindig volt tartása. Nyolcvankét földi év alatt a XX. században sok vesztes csatából kellett kilábalni, lehetőleg épségben, vagyis megőrizve az erkölcsi, emberi normát. Amikor megismertem, a hatvanas évek legelején, nem volt megszokott, hogy valaki olyan finom eleganciával öltözködjön, mint ő. Gondosan megválasztott öltöny, vasalt ing, hozzá illő nyakkendővel és a szivarzsebben díszzsebkendővel, diszkréten, éppen csak felhívta a figyelmet a konzervatív ízlésre. Vékony, angolos bajuszával, pedantériájával kirítt a sokaságból, tudta, hogy a fényes cipőről megalkotható viselőjének fegyelmezettsége. Bárány Tamásnak természetes volt a küllemet a belbeccsel azonosítani, nem tudott volna más lenni, de ugyanakkor - vagy éppen ezért - megjelenésével, viselkedésével, gentleman moráljával szembeszegült egy széteső, az etikával és éthosszal mit sem törődő, eldurvult kornak, a huszadik század őrült eszmékkel megrontott világának. Ezzel a magatartásával hozta létre írói életművét. Pedantériája írásművészetében az őszinteséget jelentette, a kimondott szavakért vállalt felelősség gesztusával naponta megküzdött írósága tisztaságáért, a gondolat szabadságáért egy olyan rendszerben, melyben gyanakvás fogadott minden kívülállót. Bárány Tamás kívülállása azonban nem az elefántcsonttorony-pozíció volt, ellenkezőleg: szenvedélyesen érdekelték a társadalmi kérdések, a jelen emberének küzdelme a fennmaradásért. Kritikus elme volt, éles ítélő, mondhatnám, kérlelhetetlen a tényfeltárás elszántságában. Kívülállása abban nyilvánult meg, hogy nem szegődött el a politika kiszolgálójává egyik rezsimben sem. Ezért becsültük és tiszteltük minden cselekedetét, véleményét és munkásságát. Sokirányú tudása, műveltsége s hozzá jogi tanulmányai az irodalmi közélet jelentős szereplőjévé is emelte. Mind az írószövetségben, mind a különböző szerzői jogi, érdekvédelmi testületekben végzett tevékenysége az írók megsegítését szolgálta. Élete utolsó évtizedében a Magyar írók Egyesületéhez kötődött, írásait a Lyukasára folyóiratnak adta bizalommal. Különös érzéke volt figyelmet szentelni nem csak a kortárs irodalomra, de magukra az írótársakra is. Stílusparódiái az érzés, a megbecsülés és a szeretet jegyében születtek. ízig-vérig prózaíró volt, jóllehet ifjan versekkel kezdte pályáját. A tizenöt éves kamasz Álomváros című kötete két évvel a második világháború kitörése, Lengyelország lerohanása előtt jelent meg. Csakhamar szükség volt bizonyos „álomvárosra", vagyis arra a saját világra, amiben az elkövetkező hosszú évtizedek alatt meg lehetett őrizni a függetlenséget, a felvállalt etika belső világát. Még mindig fiatal volt, amikor elhagyta a költészetet, hogy a jelenkori irodalom egyik legtermékenyebb, sikeres epikusa legyen. Regények, novellák, rádió- és tévéjátékok, színművek, filmek, irodalmi paródiák - mintegy hatvan kötet - került ki műhelyéből. Regényei esztétikai erényeik mellett az ötvenes évektől napjainkig a kor pontos és maradandó megjelenítései. A két József Attila-díj és más díjak mellett a kulturális élet mégis szűk marokkal mért számára az elismerés vékájából. A Kossuth-díjjal adós maradt minden kormányzati ciklus. Pedig a nyolcvanas évektől тип ЙИИЯИИ kássága világirodalmi érdeklődésre számítható tematiká—»г м val is gazdagodott. Az Aki feltámadott vagy A férfi Názáretből , a Jézus-ábrázolások sorában is sok új színt hozott. Bárány Tamás nagyszerű beleélő képességgel, az evangéliumi történéseket gazdag fantáziával és eredeti írói véleménnyel elegyítve jelenítette meg. Alkotóerejével kiállta a XX. század reá eső próbáit. Száz és száz életet teremtett nagyívű pályája során. Alakjaival benépesítette a szellemi világot. Ők maradtak itt, képviselve ezentúl teremtőjüket, az írót, Bárány Tamást, aki szép és gazdag életével, munkásságával beírta magát az újkori irodalomtörténetbe. Búcsúzunk az írótárstól, a kedves baráttól, figyelmes kollégától. Elment egy igaz úr, egy igaz író, ránk hagyva a példát, hogy lehet öntörvényűen, megalkuvás nélkül végigélni a sorsot, a mi tájaink különböző történelmi korszakait.