Lyukasóra, 2007 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1. szám
Az erdélyi eredet döntő motívum emberi és művészi pályáján. Már első képeit rendkívül jó megfigyelőképesség és ökonómia jellemzi. A közvetlen környezetet, a világ apró jelenségeit hitelesen regisztráló művek az első önálló lépéseket jelentik a művészpályán. Ezt követően a család, a belső világ sajátos témái válnak meghatározóvá életében. Ezeknek fontos lenyomatát adják kiemelkedő figurális alkotásai - ezek közül is a megkapó szépségű Anyaság, a kompozíciójában is feltűnő A három Grácia és a Nemzeti Galéria által megvásárolt Önarckép. Az idegen tájak érdekes és új élményvilága ébreszti rá a hazai terrénum fölfedezésére, szépségeinek fölismerésére. Az 1990-es évek kezdetén az új termés a testvérmúzsák ihletésében jön létre: a zene jelenléte és inspirációja bukkan föl. A zenének mediterrán jellegű, a napot és sugárzást is magába foglaló és továbbadó világa: az Ibériai-félsziget, a spanyol és katalán táj vagy a dél-francia Provence mélytüzű, vörösben és sárgában égő sűrítettsége van jelen. Egyre elmélyültebbé válik Darabont Tamás szakrális érzékenysége, fogékonysága is. Egyik kiemelkedő festménye, az Eli, Eli! Lama sabaktani a keresztfán függő Krisztus sejtelmes jelenlétével olyan szívbe markoló keresztényi élményt kelt életre, melyre kevés példát látunk az elmúlt évtizedek hazai képzőművészetében. (Szeghalmi Elemér írása Darabont Tamás művészetéről) „Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy.” Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor. Akinek azonban Isten megadja az önmegtartóztatás türelmét, tudják meg hogy külön jutalmuk lesz érte. Ha a helyi viszonyok, a munka vagy a nyári hőség miatt többre lenne szükségük, azt az elöljáró ítélje meg De mindenképpen ügyeljenek arra, hogy sokat ne igyanak, vagy éppen meg ne részegedjenek. (Szent Benedek Regulája) moné .......................... .) víg Kő Pál szobrászművész kapuvári kiállításának megnyitója I tt ünnepelhetjük a kortárs képzőművészet egyik legnagyobb mesterét, Kő Pált. Ritka alkalom ez egy viszonylag kis város életében! A maga választotta név - Kő Pál - szinte teljesen fedi külső és belső tulajdonságait. A művész külső megjelenése egy rendíthetetlen szoborra emlékeztet, de egyénisége is hasonló külsejéhez. Kemény, határozott ember, aki nemzeti elkötelezettségével, szilárd hitével amolyan „példaember”. Munkássága rendkívül sokszínű. Egyaránt otthon van a szobrászatban, a festészetben, grafikát készít, sőt az utóbbi időben a Lyukasóra című irodalmi folyóirat művészeti szerkesztője, s rövid, de találó írásaival, szösszeneteivel a folyóirat jelentős embere. Ez a sokoldalúság rendkívül magas művészi színvonalon jelenik meg, azaz művei a legkényesebb formai ízlést is kielégítik. Az elmondottak alapján bátran kijelenthetjük, hogy Kő Pál a nagy reneszánsz mesterek méltó utóda, nekünk pedig nemzeti büszkeségünk. Az itt látható művek a közelmúltban megnyílt, Heves városában létesült állandó Kő Pál-kiállítás anyagából válogatott alkotások. Bár a nagy köztéri szobrok nem lehetnek jelen, így is ízelítőt kapunk Kő Pál művészetéből. A történelem nagyjai mellett hétköznapi életünk itt-ott derűs, máskor keserű pillanatai is felbukkannak. Tudja a művész, hogy a gyógyító humor fontos az ember életében... A rajzokból két képre hívom fel a figyelmüket. Az egyik kép az öreg, bölcs Illyés Gyulát ábrázolja, Illyést, aki szellemi mestere, világképének alakítója volt. A másik kép Sára Sándoré, akivel szellemi rokonságot ápol, hiszen mindketten a sokat szenvedett nép tragikus történetét is fel akarják s tudják mutatni. Természetesen itt most nincs hely és idő egy életmű alapos bemutatására, de figyelemfelkeltő méltatásra alkalmas a pillanat. Az én tollam gyenge és erőtlen ahhoz, hogy Kő Pál érdemeit méltassam, de azt el kell mondanom, hogy művei a magyar kultúra szépségét és értékeit hirdetik Rómától Nyugat-Európán át az Egyesült Államokig, s a környező országok kiállítótermei is bemutatták alkotásait. Munkásságát elismerő kitüntetések dicsérik: Munkácsy-díj (1975), Érdemes művész (1986), életművének megkoronázásaként pedig 2001-ben elnyeri a Kossuth-díjat is. Többször is szól gyökereiről, amelyek éltető erőt adnak számára: „Édesanyámtól a munkabírást és a küzdeni tudást kaptam, Édesapámtól az álmodozásra való hajlamot, a fantáziát”, s beleszületett a magyar népművészet közepébe. Ilyen alapokon nyugszik az a művészet, amely Kő Pál sajátja. Szólnom kell még emberségéről, amely ugyan kiolvasható műveiből, írásaiból, de nem hallgathatom el, hogy büszke vagyok arra, hogy barátjává fogadott, magához emelt, s eszmevilágunk azonossága szép barátsággá érlelte eme kapcsolatot. Kedves Közönség! Ismerkedjenek a kiállított művekkel, a szépséget, az igazat fogják magukkal vinni! (Elhangzott 2005 novemberében) Harkány László és dr. Bátorfi József MESTERKÖSZÖNTŐ 1