Lyukasóra, 2010 (19. évfolyam, 1-5. szám)

2010-01-01 / 1. szám

KISS DÉNES Eszmék és költészet Évtizedekkel ezelőtt azt kérdezte tőlem Gyurkovics Tibor, hogy nekünk, magyaroknak miért nincsenek nagy filozófusaink. Olyanok, mint például Nietzsche. Szinte meghökkentem, hogy tényleg: miért nincsenek? De aztán alig néhány pillanat múlva azt mondtam: de vannak! Csak úgy hívják őket, hogy nagy magyar költők. Pontosabban Arany János, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Babits Mihály, József Attila és így tovább. Talán szükség van egy kis bizonyításra. Íme, József Attila sorai, amelyek egyszerre csillagászati törvény és filozófiai nézet összefoglalói, így hangzanak az Eszmélet című versből való sorok: Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra. Akár azt is mondhatnánk, hogy ebben benne van az ismert E­l­emcé négyzeten. Vagyis az einsteini relativitáselmélet is. Ám annál több is. Igazi, nagyszabású eszmeképzés ez a három sor. Nem szólva az egész versről. Ám ezt a gondolatot talán valamivel finomabban, csaknem másfél évszázaddal korábban megfogalmazta Berzsenyi Dániel is. Lássuk csak A közelítő tél című vers sorait: Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden mivé tűnő szárnya körül lebeg! Ha prózára fordítjuk a két vers sorait, akkor lényegében ugyanazt a gondolatot kapjuk. József Attila sorai a már nem létező, de még fényét küldő, szétrobbant ún. szupernóvára vonatkoznak leginkább, de ugyanakkor a világ valóságának eszméjét is megmutatják. Berzsenyi gondolata finomabb, csipkeszerű, még nem köti meg a csillagászat tudománya a zseniális költői sejtést, képet. De másokkal együtt, mindketten eszmeképző költők. Ahogy a magyar költészet legjobbjai mind azok. Ezért a versek és a költészet elhagyása az iskolai tanításból az értelem száműzését jelenti. Mert sok hasonló példát idézhetnénk költőinktől. Az eszmeképzés, ha úgy tetszik, a filozófia lényege, nem más, mint a felismerés és a bölcsesség elegye. S ha valamikor, a minden értéket eltorzító pénzmalomban, bankzúzdában vergődő embernek most van leginkább a költészetre, a felismerésre, a megtartó eszmékre szüksége. Mert ebben a világban talán nem szerénytelen, ha a magam eszméjéből is elmondok egyetlen gondolatot. E világban a sok tökéletlen a tökéletest tökéletesen elfedi. Ilyen igénnyel kell néznünk az idei Költészet nap megünneplésére közzétett összeállításunkat. És meg kell tanulnunk, hogy legfontosabb a felismerés, mert az tettekre ösztökél. S azt is tudatja, hogy a gondolkodás nem fényűzés, sőt, életszükséglet, a magyar túlélés igazi alapja. Gruber Béla: Ablak

Next