Kiss István et al. (szerk.): VI. Kárpát-medencei Biológiai Szimpozium. 2009. november 12-13. (Budapest, 2009)
Zoológia - Wizl Virág et al.:: Denevérek előfordulása Budapest területén
VI. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, Magyar Biológiai Társaság, 2009. nov. 12-13 Anyag és módszer Budapest denevérfaunájának legrégebbi felhasznált forrása Méhely Lajos: A magyarországi denevérek monographiája (1900) című műve. Elemeztük a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményi Adatbázisát (1843-2005 évek között) felhasználták a Fővárosi Állat- és Növénykert Mentőközpontjának (2005. június 16-tól 2009. július 14-ig) adatait. Az elmúlt évekből új adatokat szolgáltattak Zsebők Sándor (2001-2008 közötti) és Wizi Virág (2009 évi) detektoros felméréseinek eredményei. A Budapest denevérfaunájáról adatokat közlő cikkeket szintén feldolgoztuk az eredmények összesítése során. A több évtizeddel ezelőtti adatokhoz gyakran nem rendelhető pontos előfordulási hely vagy gyűjtési módszer. Az adatok nagy része elhullott egyedek megtalálása, épületekben talált példányok azonosítása, épületek, barlangok átvizsgálása alapján, ritkábban hálózások eredményeként született. Az adatok egy része a denevérek parazitáltsági állapotának felmérése során került leírásra (Mészáros 1971, Murai 1976). A Fővárosi Állat- és Növénykert Mentőközpontjába került egyedek többségét Budapest utcáin legyengülve találták. Csak a legutóbbi évekből vannak detektoros felmérésekből származó információink; ezeket Zsebők Pettersson D230 és D240x típusú detektorokkal, Wizl CDB205 típusú detektorral végezte, a felvett hanganyagokat mindketten a Cool Edit Pro 2.0 program segítségével elemezték. Zsebek Budapest húsz, Wizl nyolc helyszínén folytatott vizsgálatokat, a naplemente utáni órákban. A vizsgálatokra Budapest közigazgatási határán belül több természetes és városi területet jelöltek ki, így például a Békásmegyeri lakótelepet, az Óbudaiszigetet, a Margitszigetet, a Városligetet, a Feneketlen-tavat, a Rákospalota-kertvárost és a belváros területét (utóbbi a detektoros mérések, illetve a lakossági bejelentések leggyakoribb forrása). A hosszú távú felmérések helyszíne volt többek között a „Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport” által vizsgált Pál-völgyi-barlang. Az egyes fajok észlelésének évszámait csoportosították Az 1900 előtti adatok Méhely 1900-as művében megjelent kortárs kutatók, illetve saját eredményeinek összefoglalásai. A nagyarányú panelépítkezések 1960-ban kezdődtek (Bihari & Bakos 2001), így az ezt megelőző, illetve ez utáni évek adatainak elemzése rávilágíthat arra, hogy ezeknek az új típusú szálláshelyeknek van-e hatása a helyi denevérfauna változására. A legutóbbi 10 évet a detektoros kutatások beindulása miatt választottuk külön. Eredmények és értékelésük Az irodalmi adatok és saját megfigyeléseink alapján megállapítható, hogy Budapest eddig ismert denevérfaunája igen változatos (1. táblázat). Ez ideig 22 fajt sikerült kimutatni, amelyek a Magyarországon előforduló mindkét családot (Rhinolophidae, Vespertilionidae) képviselik. A hazai fajok 78%-át tehát kimutatták a nagyváros területén is. Budapest diverz denevérfaunájának egyik oka, hogy a város változatos élőhelyeket nyújt számukra. Területén mind a nagyvárosokra jellemző építmények, mind a zavartalanabb padlások, természetes élőhelyek megtalálhatóak. A denevérek mind a természetes (barlang, odú), mind a mesterséges (padlás, dilatációs hézag) szálláshelyeket elfoglalták és használták. Az egyes fajok megfigyelésének módszerét és a megtalálás módját figyelembe véve azt kaptuk, hogy a legtöbb fajt (10) a barlangok és az épületek átkutatása eredményezte. Kilenc faj, illetve a Pál-völgyi-barlangnál egy Rhinolophus sp., a saját hangdetektoros vizsgálatok alapján került kimutatásra. Nem elhanyagolható az elsősorban lakossági bejelentések alapján azonosítható fajok száma (8). A Vespertilio murinus, Myotis daubentonii, Eptesicus serotinus és a Nyctalus nodtula fajok jelenlétét mindhárom módszerrel (barlangok és épültek átvizsgálása, lakossági bejelentés, detektoros felmérések) sikerült igazolni. Hat faj 196