Julier Ferenc: A Magyar Szemle könyvei 7. A világháború magyar szemmel 1914-1918
1915: A KÖZPONTI HATALMAK EGYSÉGES TÁMADÁSÁNAK ÉVE - KÜZDELEM A KÁRPÁTOKBAN
88 küzdelem a kárpátokban rozásra. A flandriai küzdelemben szerzett tapasztalatok után nem bízott abban, hogy nyugaton a győzelmet gyors csapással lehetne kierőszakolni, bár azon a nézeten volt, hogy a háború sorsa ott fog eldőlni. Az orosz hadszintért másodrangú fontosságúnak vélte. Különben is azt vallotta, hogy az orosz haderő valamilyen ellene tervezhető nagy csapás elől Moszkva felé térne ki. Nem hitt abban, hogy Oroszország esetleges leverése meghozná a békét. Mégis 1915 folyamán a háború súlypontja Conrad és Hindenburg azonos nézetei alapján, Falkenhayn meggyőződése ellenére, fokozatosan keletre került. Itt kezdődött a mérkőzés a második hadiévben. Ennek során a központi hatalmak nehéz kezdet után szép eredményeket vívtak ki. De ellenfeleiket véglegesen legyőzni nem tudták, mert Falkenhayn, aki tagadta, hogy keleten a háború sorsát lehetne eldönteni, a kellő haderőt vagy egyáltalában nem, vagy pedig nem idejében adta Hindenburg és Conrad rendelkezésére. KÜZDELEM A KÁRPÁTOKBAN CONRAD HADITERVE A keleten 1915 elején megindított nagyarányú hadműveletekre az első elhatározás Conradtól eredt. Conrad a limanovai csata után abban reménykedett, hogy sikerülni fog erélyes üldözéssel az oroszt a Visztula-San vonala mögé szorítani és Przemyslt felmenteni. Ez a remény tudvalevőleg nem teljesült. Az üldözés megakadt a Nida és a Dunajec mentén, sőt a jobbszárnyon Boroevic vereségével zárult. Conrad most már jogosan tartott attól, hogy amennyiben az orosz tömegek Galíciából és a magyar határról még a tél folyamán el nem űzetnek, tavasszal a mindinkább barátságtalanná váló Olaszország és Románia az antanthoz csatlakoznak. Ebben az esetben a monarchia kénytelen lesz a jegy-