Verebély Tibor dr.: Sebészklinikai előadások 1. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 123. (Budapest, 1930)
XXII. A nyálmirigyek betegségei
268 A nyálmirigyek betegséget okozhat. A gümős submaxillarist legegyszerűbb egészben eltávolítani; a parozison azonban addig, míg a betegnek a baj nagyobb kellemetlenségeket nem okoz, lehetőleg ne végezzünk műtétet, inkább röntgen-, quart- és napfényes besugárzásokat alkalmazzunk. Ha a próbakimetszés a gümőkórt beigazolja, részleges mirigykiirtással is beérhetjük, s csak ha a daganat rohamosan növekszik, a szervezet egyéb helyein pedig gümős fertőzés ki nem mutatható, végezzük a teljes kiirtást a facialis feláldozásával. 3. A nyálmirigyek bujakórja. Mint igen nagy ritkaság, a megbetegedés második és harmadik szakában jelentkezik. Az aetiológiára egyéb bujakóros elváltozások egyidejű jelenléte hívhatja fel a figyelmet; klinikailag ennek is göbös gummás és diffus kérges alakja különböztethető meg, amelyek mindegyike heveny rohamszerű bevezetéssel, vagy lappangva kezdheti meg idült, lassú fejlődését. A kezelés csakis erélyes antiluetikus kúra lehet. 4. A nyálmirigyek aktinomykosisa. Túlnyomó részben másodlagos, mint a pofa aktinomykosisának egyik reszjelensége, de ez is ritka, s inkább a szájfenéki mirigyekben, mint a parozison észlelhető. Ha idegentest behatolása közvetíti a fertőzést, heveny gyulladással kezdődhetik a betegség; egyébként lappangva, a megnagyobbodott mirigy lassú megkeményedése vezeti be a végezetül kifejlődő jellemző képet: az elmosódott határú, deszkakemény, sipolyos beszűrődést. Kezelése a szájfenéki mirigyek kiirtásával, amíg a fertőzés a mirigytestre korlátolt, gyökeres lehet. Egyébként: sipolyok, tályogok felnyitásán kívül a röntgenbesugárzás és jód alkalmazandó. 5. A nyálmirigyek echinococcusa. A szájfenéken, a glandula submaxillarison jelentkezik, mint ritkaság. 6. A Mikulicz-féle symmetriás nyál- és könymirigyduzzadás. Ezideig ismeretlen okból a köny- és nyálmirigyeket megtámadó betegség, amely évek során feltartóztathatatlanul mindkét könymirigynek és valamennyi nyálmirigynek megduzzadását eredményezi. Két nagy csoportja van. Az egyik csoportban a mirigyekben vagy gócok alakjában (folliculusok), vagy diffuse kerekmagvú, kevés protoplasmájú lymphocyták szaporodnak el (lymphocytomatosis), a mirigyekben lymphaticus szövet fejlődik, mintha a nyálmirigy embryonalis alakhoz térne vissza; fejlődéstanilag ugyanis nyirokszövet készíti elő a mirigyszövet későbbi beburjánzását a mirigyfészkekbe, amely nyirokszövet később eltűnik. Ezt a nyirokszövetes átalakulást az esetek egy részében a vér jellemző leukaemiás elváltozása kíséri (leukaemiás alak). Máskor ugyanolyan bonctani elváltozások mellett a vérkép negatív: pseudoleukaemiás (vagy aleukaemiás) alak. Ismét máskor a lymphatikus szövetszaporodás a nyálmirigyek bonctani határait nem tartva be, beszüremkedik a szomszédos lágyrészekbe is, mint valamilyen rosszindulatú daganat: lymphosarkomás (lymphocytoma malignum) alak. A három között csak fokozati különbség van, s az egyik kórkép éles határ nélkül átmehet a másikba. A másik csoportban az előbbihez hasonló kép fejlődik ki azáltal, hogy a mirigyben granulatiós sejtek jelennek meg (lymphogranulomatosis).