Antik Tanulmanyok 12. (1965)
1. szám - MEGEMLÉKEZÉSEK
MEGEMLÉKEZÉSEK LÁZÁR JENŐ (1903 — 1964) A magyar ókortudomány szerény, csendesszavú, lelkes művelőjét vesztette el Lázár Jenőben. A bécsi műegyetemen végezte tanulmányait, s ezután mintegy két évtizeden át a sághegy — celldömölki bazaltbánya mérnöke, majd vezető főmérnökeként működött. Az ókor kultúrái és a régészet iránti szenvedélyes érdeklődés vezette arra, hogy mérnöki munkája mellett 1930-tól kezdve rendszeres ásatásokat vezessen a Sághegyen és környékén, terepbejárásokat végezzen ennek szélesebb körzetében. Az általa feltárt sághegyi koravaskori telep és temetkezések anyagából saját költségén nyilvános múzeumot rendezett be Celldömölkön, amelynek anyaga 1948-ban az O. Történeti Múzeumba került. Ásatásainak és ezekhez kapcsolódó kutatásainak eredményeiről több tanulmányban számolt be eleinte a Dunántúli Szemle, majd az Archaeológiai Értesítő, az Antik Tanulmányok és az Acta Antiqua hasábjain. Ezeket a tanulmányokat a leglelkiismeretesebb ásatási megfigyelések, a régészet természettudományos módszereinek a lehetőséghez képest alapos alkalmazása, a régészeti anyag megszólaltatása, történeti, társadalmi, vallástörténeti tanúságai iránti eleven érzék, a minél teljesebb szintézisre való törekvés jellemezte. Mindennek széleskörű és alapos műveltségével és mérnöki tudásával való összekapcsolása segítette nem egy értékes új eredményre, felismerésre, megsejtésre, amelyeknek jelentőségét talán nem méltányolta meg kellőképpen régészeti kutatásunk. A sághegyi bronzművesség Velemszentviddel való kapcsolatait, amelyekre két évtizede utalt (Dunántúli Szb. 1943, 280 — 87), újabb kutatások igazolták; hatalmas gyűjtőmunkáját terepen és ma már alig forgatott régi publikációkban a dunántúli koravaskori tumulusok és kincsleletek általa összehordott anyagának használói és továbbgyarapítói fogják A celldömölki múzeum 117