Greguss Ágost - Hunfalvy János (szerk.): Család könyve - hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok, 1858
A szent-jáki apátság
87 megfejtés végett küldött hozzám. Az élet képéről fordítsátok szemeteket a halál képére. Elrepült a lépe, kialudt a lefelé fordított szövetnek, s az ifjú feje lecsüggedt. A szellem elrepült, az életerő kihalt. A hölgyek és ifjak örömmel nyújtják most egymásnak kezüket. A földi anyagok és elemek visszanyerték ismét előbbi jogaikat ; a kötelék fölbomlott, s hosszas nélkülözés után társas ösztöneiket vadon követik. A halál napja nekik a menyegző napja, így megy át a holt anyag, az életerő által mintegy átszellemesülve, a nemek és fajok számtalan sorozatán; és Püthagorász isteni szellemét tán ugyanazon anyag övezze körül, mellyben előbb egy nyomorult féreg létének percznyi örömét élvezé. „Menj Poliklesz, és mondd meg a kényurnak, mit hallottál. Ti pedig, kedves tanitványaim, Euritamosz, Lüzisz és Szkopász, jöttek közelebb hozzám! Érzem, hogy bennem is a gyönge életerő nem sokáig fog uralkodni a földi anyagok fölött; szabadságát visszaköveteli. Vigyetek még egyszer a képcsarnokba, és onnét a kikötőbe. Nem sokára úgy is csak hamvaimat fogjátok látni.“ Benedek József. ---------------- A szentjáki apátság. Néma kövek nemcsak földgömbünk képzési menetét beszélik el nekünk, oklevelei azok a népek történetének is, valamint az egyes korszakok jellemének. Épitményeivel — mintegy kötetükkel — elég világosan jegyzi fel a nép s a kor lelki s társas világa állapotját, működése s műveltsége körét. A sinai porczellán tornyait s esetlen kőfalát hagyja az utókorra, bizonyságául félszegséges pulyaságának. A hallgatag puszták mesterséges hegyei, a lobrok, még évezredekig fogják hirdetni az egyiptomiak mogorva zárkózottságát, merevségét, melly minden szabadabb lelki mozgalmat s fejlődést megakasztott. S e nehézkességgel szemben a könynyű, mosolygó görög templomok, szellős csarnokaikkal, nyúlánk, feltörekvő oszlopaikkal: — ki más építhette volna, mint az ifjú lelkű görög nép, melly a szépet vallotta életelvéül ? A római, a szépnél többre becsülve a hasznost, leginkább a végre épített, hogy megszerezze s biztosítsa világuralmát, vagy hogy ezt fitogtassa; erről tanúskodnak a pompás diadalívek, a nagyszerű vízvezetékek, utak, hidak, sat.