Délibáb - Nemzeti Szinházi Lap, 1853 (1. félév 1-26. szám, 2. félév 1-26. szám)

Első félévi folyam - 1853-05-29 / 22. szám

ANJOU HEDVIG. Ne higyjétek, hogy mind boldog az, ki fenn a szédítő magasban él, ne véljétek, hogy mindenkor szerencsés az, a ki ama fényes körben mozog, mellyet sokan a boldogság honának tartanak, s nem repeszti-e gyakran ketté a vil­lám, s nem dönti-e ki a fergeteg a hatalmas tölgyet, mig az alatta viruló nö­vényeket megkíméli bősz dühe ? s nem tépi-e le sokszor a szél, a magasabb bokrok virágait, mig az apróbbak bántatlanul maradnak?—Higyyétek, hogyha mindentlátó szemekkel tekinthetnénk be a paloták titkaiba, csak annyi gyöt­relmet, sőt néha többet lennénk ott, mint a nyomom viskókban, s a bársony s­­elyem alatt dobogó szivekben gyakran több keserv és kín honol, mint a durva ing fedte kebelben. Ezen állításom igazolására írok le egy példát szép olvasónőim. A hölgy, kiről szólok, a legmagasabb polc­on állt, bölcsője a visegrádi királyi teremben ringattatok, örökségként egy nagy és szép ország, Lengyel­hon trónja várt reá, kincseket, fényt és hatalmat adott neki a sors, a termé­szet felruházta őt minden bájaival; csak a boldogság volt tőle megtagadva, s keservei annál kínzóbbak voltak, mert volt éltének egy rövid szaka, mellyben DÉLIBÁB. 44 NŐI JELLEMEK AZ Ó­KORBÓL. MÁJUS 29. XXII. sz.

Next