Délibáb - Nemzeti Szinházi Lap, 1853 (1. félév 1-26. szám, 2. félév 1-26. szám)
Második félévi folyam - 1853-09-11 / 11. szám
NÉHAI DEBRECZENI MÁRTON „KIÓVI CSATA“ CZIMÜ HŐSKÖLTEMÉNYÉBÖL. KÖZLI GIMIKÓ IMREHetedik ének 242. vers. Túl a nyugoti halmok fenyves lepte tetőin, — Hós az egek boltjáról fénnyel nézve le, sok jót És sok roszszat látó napsugara ha fárad Nyugodalomra hajol, — van az élet tenger özönjén Egy sziget, égig emelt kőszirtekkel koszoruzva . Szédítő mélységének ennek völgyei, nem hat Napsugár ide , nem terül itt soha rózsapirosság A hajnal szelíd arcza mosolygásán az egekre: A madarak csevegő szava itt munkára nem ébreszt, S a lehanyatló nap sugára se int pihenésre. — Ah ! nem, mert örök itt a nyugalom, itt örök éjfél Sátoroz, itt örökös csendesség, itt örök álom Fátyola leplezi a nyugvó port , itt az időnek Szárnya kötözve pihen, nem leng soha nyugati szellő Hús fogalma virágokon itt, nem pusztít az észal MUTATVÁNY SEPTEMBER H. XI. sz. DÉLIBÁB. 21