Vasi Szemle 1974 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám - NAPJAINK - Szalay László: Korszerűsítési törekvések a népművelő- és könyvtárosképzésben Szombathelyen
velődési otthonok széles körű hálózatát. Az 50-es esztendők derekára szükségessé vált függetlenített, majd szakszerű irányításuk is. Ez az igény mozdította elő a szakképzett népművelő hivatás létrejöttét. A társadalmi rend forradalmi megváltozása magával hozta a könyvtárügy tervszerű állami irányítását, a könyvtárak és állományuk gyors növekedését is. Megindult a két világháború között elhanyagolt közművelődési könyvtárak nagyarányú fejlesztése. 1951-ben a kétezredik, 1952-ben a háromezredik könyvtárat avatták fel, 1953-ban csaknem minden község kapott könyvtárat. A könyvtárügy fejlődésének lendületet adott az 1952. évi minisztertanácsi határozat, majd 1956-ban az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete. Ez a jogszabály kiépítette a könyvtárak egységes rendszerét. A sok új könyvtár s a munka tartalmi színvonalának növekedése szükségessé tette az intenzív könyvtárosképzés megteremtését is. 1963 óta a főhivatású népművelői és közművelődési könyvtári munkakörök betöltése szakmai képesítés megszerzéséhez kötött. Eddig a népművelési munka szervezését és irányítását főleg a pedagógusok, a tanítók látták el társadalmi tevékenységképpen, mintaz értelmiség azon rétege, amely Magyarországon jórészt származásánál, életkörülményeinél, politikai meggyőződésénél fogva is leginkább népközelben maradt, s különösképpen a haladó szellemű falusi népművelésben vállalt jelentős szerepet. A közművelődési szakemberek képzésének rendszere Az utóbbi két évtizedben a főhivatású népművelők és könyvtárosok képzésének kettős szintje alakult ki Magyarországon. Az egyetemi képzés meghatározott a művelődéspolitikai döntést hozni hivatott - munkakörökre készít fel megyei és városi, tanácsi és tömegszervezeti, közművelődési és tömegkommunikációs vezető posztokra, illetőleg a felnőttoktatás és nevelés irányítására. A tanári szakkal kapcsolt képzés időtartama 5 év. Erre a képzési formára az elméleti jelleg túlsúlya a jellemző. A felsőfokú könyvtárosképzés a budapesti egyetem bölcsész karának könyvtártudományi tanszékén folyik. Itt a hallgatók két szakos oklevelet kapnak. A tanítóképző -intézetekből népművelő-könyvtáros középkádereket bocsátottunk ki 3 éves képzés után, elsősorban a tanácsi és tömegszervezeti művelődési otthon,illetőleg közművelődési könyvtári hálózatbeosztotti, illetve alacsonyabb szintű vezetői munkaköreibe. Itt —a leendő élethivatásnak megfelelően — nyomatékosabban szerepelt a gyakorlati jelleg. Középfokon szaktanfolyamokon képez könyvtárosaikat a Könyvtártudományi és Módszertani Központ, az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ és az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ is. A népművelési tevékenység természetszerűleg nem csupán főhivatású dolgozók munkájára épül hazánkban. Rendkívül jelentős a tiszteletdíjas népművelők száma is. Részben kisebb művelődési otthonokat irányítanak, részben a műkedvelő művészeti csoportok és szakkörök vezetői és az ismeretterjesztő előadók kerülnek ki soraikból. Ezeknek a feladatoknak az ellátására elsősorban a különböző pedagógusképző intézménytípusokban, de egyéb jellegű (műszaki, mezőgazdasági) főiskolákonis néhány féléves kötelező, illetőleg fakultatív kollégium vagy speciálkollégium ad felkészítést. A következőikben elsősorbana főhivatású népművelő könyvtárosok képzésének problémáival kívánok foglalkozni, különösképpen pedig annak második lépcsőjére irányuló reformkísérleteinkkel.