Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
Az lenni hiszem, hogy ez gazdagsága, népszerűsége, humán szelleme, életrevalósága, classical műalakja, helytelenségektől ment ifjúi épsége ’s más elismert tökélyeinél fogva , túlszárnyalja az utána keletkezett minden philosophiákat. Méltó tehát, hogy nemzetünk is ennek előcsarnokaiban szelítse meg és tanuilja ismerni a' tudományok’ eme’ királynőjét, a’ szép életre vezérlő élettudományt, melly itt már nem töredékesen adatik elő, mint eddig, hanem fektettetik az egyetemes harmonismus’ világelvére, melly kimutatja annak műkörét, irányát és határait. Méltán nevezém-e tehát igénytelen philosophiai rendszeremet harmonisticainak, ennek concret előadását Parthenorunk ? ebből megítélhetik a’ nyájas hallgatók. Korán se véljük azonban, hogy a’ fensőbb élettudomány’ rendszeres mívelői, a’ hellének, már minden koszorút elragadtak volna elölünk. Igaz hogy e.A Parthenont építni elkezdették, de ez is ép olly nemű mint az anyaszentegyház, „melly, mint egy fő apostol szól, élő kövekből rakatva, minden megszűnés nélkül növekedik, és lassanként megy nagyobb tökélyre.“ Valamint tehát az isteni építészet’ nagy törvénye az vala , hogy előbb megvettessék az alap, letétessenek a’ szegletkövek, azután lassanként emelkedjenek a’ falak, és oszloprendek , és illyen az életbölcseség’ temploma is, melly hogy tökélyre menjen, erre nem századok, hanem évezredek kívántainak; mert az igazság és tudomány kincsei kiáshassanak, az élet és kor’szükségei olly sokfélék, hogy ezek’kielégítése munkát ad a’ legkésőbbi évezredeknek is. Aztán azt is jól tudjuk, hogy az igaz philosophiának két tényezője van, eszmény után törekvés — idealismus — és ennek részletes valósítása — realismus; — e’ körülmény okozza aztán azt, hogy a’ bölcselés’ épülete egyhamar be nem fejeztethetik , mert az ideál’ természetében fekszik, hogy az elérhető ne, hanem csak megközelíthető legyen. És itt már szép alkalom nyílik igénytelen rendszerem’ egy fő jellemének elétűntetésére, melly abban áll, hogy fensőbb élettudományi idealismusom épen nem az, melly az iskolai tudat-philosophiáké, hanem az, melly a’ keleti bölcsészetekben leginkább feltűnő és jellemző. Az iskolai philosophiák’ idealismusa, miként ezt Tennemann őszintén bevallja), az, hogy, mivel az észben rejlik minden való, és igaz’ kútfeje, és amaz fensőbb vezeték ’s kalauz nélkül is képes az igazságra eljutni, ’s könnyen nélkülözheti az empíria, és kijelentés által nyújtott kincseket, teljes bizalommal lehetünk, hogy a’ tiszta idealismus világító- ’s fénytorony lehetend a’ philosophiaban, és leend olly boldog idő, midőn a’ tiszta ész az eszmékből képes leend lehozni a’ létet, mikép ezt már Schelling, Fichte és Hegel meg is kisérlették. Mi hála az égnek ezen idealismus’ mételyétől régen megszabadultunk, ’s ezt ábrándos chiliasmusnak tartjuk, és Grundriss der Gesell, d. Philos. I. 27—31.