Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
Nincs annál veszélyes!) tévely, hogy a philosophia nélkülözhető tudomány, sőt sok tekintetben még káros is lehet. Mert azt, mit Aristoteles ismeretes metaphysicája’ élőbeszédében mondott : Lehet u. m. a’ philosophiánál szükséges!) tudomány, de előkelőbb egy sem; vagy azt, mit Hegel állít mikép : ,,A philosophiát a’fényűzés egy nemének lehet tartani, mennyiben a fényűzés olly elveket és foglalkodásokat jelent, mik nem a’ köz szükségnek, mint illyennek tárgyai:“ ezeket csupán az elmélő, szemlélő, és iskolai philosophiáról kell érteni, melly a’ tudni philosophiájának neveztetik, és jobbatlan vagy fürkészhetleneket, vagy csak tudalékra valókat, ’s curiosumokat vizsgál. De már a’rendszeresített életbölcseség, melly az élet egészletére vonatkozik, észt, szívet, ízlést akar mívelni, nemesbízni, műszók’ pókhálóiba burkozni nem akar, észt, erkölcsi és szép érzelmet élesít, szóval, életharmoniára vezet, miként ezt téve hajdan a socratismus; az illyen philosophia épen nem nélkülözhető, sőt mindenkinek egyedül szükséges, és a kebel’ mindennapi szükségeinek kielégítésére ép olly nélkülözhetlen, mint testi tápszer az állati életre. Hoc opus, hoc studium parvi properemus , et ampli. Si patriae volumus, si nobis vivere ciari. — Horatius. Magam is jelen nemzeti sülyedésünk főbb okairól gondolkodván , ezek közt ott találatit a’ philosophiai míveltség' parányiságát, sőt úgyszólván nem is létezését honunkban. Magyar academiánk érezve ez gyökeres hiányt, mindjárt pályája kezdetén föltette e’ fontos kérdést: „Philosophiát illetőleg, miben, és mi okra nézve vagyunk hátrább némelly nemzeteknél?“ Feleltem magam is e’nemzetünk' életibe vágó kérdésre , de e’ dolog pár évtizeddel történvén ezelőtt, ekkor még sem a magyarnak tudományos , erkölcsi és széptani jellemét úgy, mint jelenleg, nem ismertem, sem az elismert baj ellen alkalmas gyógyszert elémutatni nem bírtam. Most már húsz évi búvárkodásaim, ’s tapasztalataim, kincseit bírva, látom, mi mélyen rejlik a’ bajkútfö; és tisztán áll elöttem, e nagy igazság, hogy mi a philosophiai míveltség föltéteivel nem bírva sem most, sem annálinkább ezelőtt, nem csoda, ha annak áldásait nélkülözzük. Az igaz philosophia helyett tehát bírjuk a’ sophismust, rabulismust, és Juno helyett felhőt ölelünk , mi, a’ kik kevés, de annál dicséretesb kivétellel az igaz philosophiát soha nem ismerve, ebbe szerelmesek nem lehetőnk; annálfogva ezt nem mint czélt, hanem csak mint eszközt tekintve lettünk, mint Széchentsink megjegyzé : a' rabulismus’ martaléki, és Kölcseyként : prókátor nemzet . Azonban nem mi vagyunk elsők, kiket e' szerencsétlenség ért. Athén , a' bölcsészet hazája, Socrates’ korában, már majd így járt, mint mi; a’ különbséggel, hogy e’ fenséges bölcselet a’ Sophismus megdöntötte ugyan, és halálra ítéltette a’ félre vezetett nép által; de az említett nagy férfiú pérnélküli életbölcsészetét el nem temethette. Nálunk pedig magyaroknál, fájdalom ! eddigelé a’ sophi-6.