Kornis Gyula: A bölcsészeti kar jelentősége a tudományegyetemen (Budapest, 1918)
m hangsúlyozni, hogy ha már egy egységes tudományegyetemnek fölállítását, s nem pusztán mechanikusan egymás mellé rakott szakiskolák halmazának létesítését vette az 1912. évi XXXVI. t.-c. célba, akkor a bölcsészeti karnak létjoga az uj főiskolán már eleve biztositva volt. I. Hogy a bölcsészeti karnak a mai tudományegyetemen való sajátos jelentőségét kellő világításba helyezhessem, először is annak a viszonynak történeti fejlődéséből indulok ki, mely egyrészt az egyetem fogalma, másrészt a tudományos ismerés természetéről táplált meggyőződés, mondhatnék: a mindenkori tudományelméleti fölfogás között fönnállott. Az egyetem neve eredetileg nem a „tudományok egyetemét“, az universitas litterarum-ot vagy scientiarum-ot jelentette, mint manapság, hanem a tanárok és tanulók egyetemét, az universitas magistrorum et scholarium-ot. Az egyes karok nem a tudományok elméleti felosztásának, logikai együvétartozásának szempontjából tagolódtak szét, hanem tisztán gyakorlati szempontból: az egyetem papokat, jogászokat és később orvosokat képzett. Ugyancsak először a gyakorlati szempont fejlesztette ki a facultas artiumot, a mai bölcsészeti kar ősét, mint a többi karra a nyelvi tanulmányokkal bevezető iskolát. A középkor azonban már természetszerűen érezte, hogy a különféle karok ismeretágai közé valami egységet kell bevinni, valamiféle kapcsolatot létesíteni. Az egyetemen a tudományok benső egységére való önkénytelen, még távolról sem tudatos törekvésnek a facultas artium volt a képviselője. S mi által? Azon egyetemes tudomány által, mely valamennyi tudomány legfőbb kategóriáival, a világ és az élet legegyetemesebb szempontjaival foglalkozik : a philosophia által. Az artisz-