Toldy Ferenc: Magyar chrestomathia. 1-2. folyam (Budapest, 1853)
Első könyv: Prózai előadás
II. OSZTÁLY. ÉRZELEMKÖLTÉSZET. Beli gyakran méreggel van mézed keserve, Bontván örömünket szívünk új keserve. Véltem, hogy egymástól holtig meg nem válunk, S megoszlatónk lehet csupán csak halálunk : De lám más lappangott a gyász fátum alatt, A mely most közöttünk vont örökös falat. Külön válunk tehát egymástól egészen, De lelkünk tovább is egymás körül lészen. Bár én nyomorogtam Spieberg havasain, Te lakjál a festett hottentot partjain ; Én Amerikán túl vontam magam hátra, Téged tartóztasson a forró Szumatra ; Az én estvém legyen fenéked reggeled 2) : Mégis együtt élek s együtt halok veled. Mostan kedves színed tán utólszor látom, Ah ! már isten hozzád, szerelmes barátom ! Hozzád ez utolsó szó rebeg ki számon : Légy te hív Pythias, leszek én hív Damon ! 3 87. Hálaadás gr. Festetics Ignáchoz,J. Kis Jánostól. Tovább nem hallgatok. Hat esztendő int már, S érettebb gyümölcsöt Múzám hiába vár, Őszömnek fű szele. Bár nem ér énekem remek érdemeddel, Hibáit, nagy férfi, a szívért engedd el, Mely idvezel vele. Mint a nap az égi testek seregében, Jóléted páratlan a maga nemében ; Hogy tudnám felérni? De kénytelen bájol az angyalábrázat ; Csak reánézés kell, nem cifra ruházat, Nem szép hang, dicsérni. Engem, kit bölcsőmben örököd rengetett, Magának kért tőled Apollo, s vezetett jelesebb pályára, meiért minden jobbágyi szolgálatoktól örökre felszabadította. ») A Szunda-szigetek legnagyobbja, a chinai tengertől nyugatra, melyen az egyenlítő fut által. 2) Azaz : a föld két ellenlábaló partján tartózkodjunk. 3) Két pythagoraeus Syracusban, példányai a hű barátságnak. 4) E nemes lelkű ember, Kis János atyjának földesura, ezt, fia érde 183