Balás Károly: Ár-adók és residuum-adók (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből 4/1., 1931)
Ár-adók és residuum-adók. Irta: Balás Károly levelező tag. 1. A közjövedelmek megszerzése tekintetében gyakorlatilag is elhatározó jelentőségű, tudományos elvi szempontból pedig szintén elöljáró probléma az, vájjon a (termelési és fogyasztási) javak árában igyekezzünk-e concentrálni az adókat, avagy lefejtsük-e azokat lehetőleg az árról és lehetőleg külön-külön az egyes tiszta jövedelmekből igyekezzünk kihasítani. A merkantilizmus századainak sok fogyasztási adója egyrészt, az általános jövedelmi adónak és e kérdések irodalmának kialakulása másrészt, mutatja az erre vonatkozó irányok keletkezését, erősödését és változását. A XIX. század közepétől és a XX. század elején kétségtelenül a tiszta jövedelmeknek külön-külön való felkeresésre buzdító adópolitikai irány maradt felül az elmélet embereinél, de egyre inkább utat tört ez a gyakorlatban is. Az árak keletkezési stádiumaiba kapaszkodó fogyasztási és forgalmi adófajták felett, — mint legfeljebb szükséges, de lehetőleg elkerülendő rosszak felett, — többé-kevésbbé pálcát tört az elmélet. Egyes — főleg fényűzési és nem fontos közszükségleti cikkekre vonatkozó — fogyasztási adók jogosságát hangsúlyozzák ugyan, de ez magában véve alárendelt jelentőségű dolog a szóbanforgó problémánál, mely abban áll, hogy az adók oroszlánrészét az árakból hasítsa-e ki az állam, mint a maga közjogi járadékát, avagy nyomon kövesse-e a külön jövedelmekké válás útjain ezeket a jószágelemeket. A huszadik század fejlődése során és főleg a világháború után az államháztartásokra egyre jobban ránehezedő súlypróbák azonban számos tiszteletreméltó pénzügyi és adópolitikai meggyőződésnek ellenére is a fogyasztási és