Jendrássik Jenő: Dolgozatok a K. M. Egyetem Élettani Intézetéből (Értekezések a természettudományok köréből, 18/7., 1889)
e m REGÉCZY NAGY IMRE e hetőnek,1) hanem az elágazódó idegrostok útján közvetetlenül átterjedő ingerületnek tulajdonította a túlsó izomfél egyes rostjainak együttrángását. Megjegyzendő azonban, hogy Kühne az izom ingerlésére csak minimális erejű villámáramokat alkalmazott. Azóta tudtommal csak még Hering2 nyilatkozott a közvetetlenül kiváltott másodlagos rángásról. A Hering kísérletei szerint lehetséges egy izomban a saját vagy egy más izom áramának megindítása által rángást kelteni, azonban az izomáram nemleges változata által másodlagos rángást kiváltania Heringnek sem sikerült. E tapasztalatokkal szembeállíthatók az Aeby és a Bernstein kísérletei, amelyeket az ingerület tovaterjedési sebességének vizsgálata czéljából végeztek, és amelyeknél az izom egyik végének ingerlésekor rángást láttakbeállani a kísérlethez fölhasznált M. rectus internus major egész hosszában, bár ez izom rostjai állományuk folytonosságában egy inscriptio tendinea által meg vannak szakítva, és az ingerület ennélfogva az izom egyik feléről a másik félre közvetetlenül — úgy látszik — át nem terjedhetne. Kérdés, mi módon jöhet létre az ilyen kettős izom egyik felében keltett ingerület után a másik izomfél összehúzódása? Hermann szerint ez csak úgy lehetséges, ha a villámáram erejét annyira fokozzuk, hogy hatásos áramszálak terjedjenek át az izom túlsó felére is, amelyek abban is úgy kiváltják az ingerületet, mint az elektródok közvetetten alkalmazása helyén. » Loc. cit. 100. 1. «Wenn also die Zuckung eines Theiles des Muskels niemals auf einen anderen Punkt desselben übertragen werden kann (mittelst des Nerven) durch jene die Zuckung begleitenden electrischen Veränderungen, so muss der Gedanke erst aufgegeben werden, dass die Stromesschwankung ohne Vermittelung des intramuscularen Nerven, direct ein nicht gereiztes Primitivbündel anregen könne, da die contractile Substanz nämlich viel weniger erregbar ist.» 2) Wiener akadem. Sitzungsber. 79. Bd. III. Abth. S. 27 : «So häufig es mir gelungen ist an curarisirten Sartorien die hier beschriebene Erregung durch den eigenen Strom zu erhalten, so wenig wollte es mir glücken, durch die Actionsströme oder die negative Schwankung eines passend gereizten Sartorius einen zweiten zweckmässig angelegten ebenfalls curarisirten Sartorius zu erregen.»