Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
494 FIGYELŐ sebbek tiporják le a valódi kegyeletet. Sajátságos a mi helyzetünk. Az idősebb írói nemzedék tömbe rabszolgakorban növekedett fel, az ötvenes években, mely kor, ha nem volt is hazafiatlan szellemű, de önkénytelenül utalt oda, hogy az érzelem elfojtassék s az akarat meg legyen bénítva. S ezen rabszolga-korban s zsarnoki kényszer alatt felnőtt írók képtelenek voltak e sötét kor bélyegét ledobni magukról. Óvatosak, sőt tulovatosak, bizalmatlanok, sőt pessimisták lettek, s — mi legfőbb — a súlyos egy évtized alatt magukba zárt s megrögzött előítéleteket a tudományos kutatás s a társadalmi élet irányadó elveinek hitték s vak dühhel rontottak az uj eszmék s tágabb gázkor hirdetőinek. Ezen írók cliqiteket alkottak s e körökhöz viszony szerint becsülték vagy ítélték el a tudomány s társadalmi élet vezérszereplőit. Az ifjabb nemzedék nagy része ment maradt ezen előítéletektől s személyes elfogultságtól s ennélfogva jobban képes megítélni a valódi tekintélyeket. Az újabb nemzedék még most is tisztelettel tekint a magyar nép kolossális alakjaira, Petőfire, Kossuthra s Jókaira, de a mellett teljesen méltányolja Deák Ferenc s Arany János nagyságát is. S kik azok, kik legalább az előbbiek iránt élő kegyeletet tönkre tenni igyekeznek ? Azon idősbírói nemzedék, mely Kossuthot szidva s becsmérelve elsőrangú államférfiunak tart egy Csengeryt, ki alig méltó, hogy Kossuth lábának sarait megoldja, azon irói nemzedék, mely tudományos tekintélyeket faragott Gregussból, Lubrichból s annyi más férfiúból, kiknek érdeme egyedül a szorgalomban s egy pár kivonatozásban áll. Ezen tekintélyek ellen küzd az ifjú nemzedék s valóban hetesen. A kegyelet csak akkor lesz valódi, ha méltatlanokra nem pazaroltatik. Mi részünkről az ifjú nemzedék kegyeletét még nagyon is gyöngédnek tartjuk. Horváth Mihály, Toldy Ferenc, Pauler Tivadar s más férfiak kétségbevonhatlan érdemeit megszoktuk többre becsülni s nézeteikben jobban bízunk, mint azt bírálat után tennünk lehetne. Kern, az ifjú nemzedék egyáltalában nem frivol szellemű, egyáltalában nem hódol az erkölcsi materialismusnak, melyet nem is ismer. Ha van kaszt, mely a kegyeletet lerombolni igyekszik s mely a valódi tekintélyeket is sárral dobálja, az nem az ifjabb nemzedék körében keresendő, mely ideális irányú s lelkesedésre képes. A TANODÁI ÉRTESÍTŐK. III. Az értesítőkben a fentebb említett rovatokon kívül rendesen még a teljes érdemsorozat is ki van téve. Nem mondjuk, hogy ennek közlése egészen felesleges, sőt inkább kétségtelenül sok érdekes eredményt lehet belőle kivonnunk. Mindamellett oly esetekben, midőn a növendékek száma a 100-at jóval túlhaladja, azok teljes érdemsorozatát, bárminő rövidítésekkel közleni, igen nagy tért venne igénybe s az értesítő legnagyobb részét elfoglalná. A dilemmát leghelyesebben úgy lehet megoldani, hogy az ily terjedelmes érdemsorozatot, mely máskülönben is leginkább csak a növendékeket s azok szülőit érdekli, kik másrészt a módszertani kérdésekhez alig értenek, külön füzetkében adják az értesítő többi tartalmától elkülönítve. Annyival helyesebb ezt így berendezni, miután az érdemsorozat teljes s kimerítő közlése követelte meg ez előtt is az értesítők ízléstelen s kevésbbé használható nagy quart alakban nyomattatását. Az érdemsorozat részleteire nézve mindenekfelett szükségesnek tartjuk a megállapított számjelölés használatát. A legtöbb értesítőben a tanuló neve mellé egyes betűk által azok főjellege is ki van téve, pl. ön ösztöndíjas, ism. ismétlő stb. A kötelezett s rendkívüli tantárgyak elkülönítésén kívül óhajtandó lenne, ha a testgyakorlatból, rajzból, énekből, hittanból s esetleg a kézimunkákból, külön általános osztályzat is állapíttatnék meg. A két félév elkülönítése csak nagyjában szükséges, sokkal lényegesebb ennél, ha a mulasztások száma s azon idő, midőn a növendék az iskolából véglegesen kimarad, lehető pontosan megjelöltetik. A szokott tárgyakon kívül az atya vagy gyám társadalmi állása s a növendék kora általánosan megjegyeztetik. Az érdemsorozat végén, ahol az külön füzetben jelenik meg, a fentebb említett összegezés táblázatokba állítandó és pedig, mit eléggé hangsúlyoznunk nem lehet, minden