Föld és Ég, 1977 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1977-06-01 / 3. szám
• • Ötvenéves az MTA szabadság-hegyi Csillagvizsgáló főműszere Más nemzetek, amelyek szerencsés földrajzi fekvésüknél fogva elkerülhették a háborúk okozta károkat, ha egyszer egy intézményt megalakítottak, évszázadokig élvezhették annak hasznát. Nekünk magyaroknak ez nem adatott meg. Nekünk sok összeomlásban volt részünk történelmünk folyamán, amelyek után a munkát mindig újra kellett kezdenünk. Szerencsénk, hogy e depressziók után a nemzeti önfenntartás mindig gondoskodott oly személyekről, akik alkalmasak voltak a munka újrakezdésére. Sok minden egyéb közt így volt ez a csillagászattal, illetve ennek intézményeivel is, főként az utolsó három háborús időszak után. Most az ötven évvel ezelőttiekre emlékezünk. Az első világháború alatt Magyarország legjelentősebb csillagvizsgálója az ógyallai (ma Hurbanovo) volt. A trianoni békeszerződés után az amúgy is koramúlt felszerelésének azonban csak töredéke került az svábhegyi (ma: Szabadság-hegy) új intézetbe. A háború utáni éveket tehát igen mostoha körülmények között kellett kezdeni. A STELLA című csillagászati folyóirat 1926. évi 1 —2. számában, valamint a STELLA 1927. évi almanachjában már arról olvashatunk, hogy a magyar csillagászat akkori nagyjai egy kettős távcsövet, s egy ezt befogadó kupolaépületet „sajtoltak” ki a Kultuszminisztériumtól, illetve Budapest székesfőváros vezetőitől. A kupolaépítés munkái 1926. október végén indultak, de egyes fázisai még 1928-ra is áthúzódtak. A kupolaépület néhány jellemző adata: a forgótető átmérője 10 méter, súlya 25 tonna, észlelő résének szélessége 3 m. A távcsőtől független motor forgatja. A főműszer optikai részét a jénai Zeiss, mechanikai részét a drezdai Heyde cég készítette. A nagy műszert kettős távcsőnek tervezték, amely egy 60 cm-es nyílású reflektorból és egy 30 cm-es refraktorból áll. A 60 cm-es távcső Newton — Cassegrain rendszerben használható, tehát mind a fókusztávolság, mind a nyílásviszony s így a nagyítás, illetve a fényerő is bő határok között változtatható. Vizuális megfigyelésre a 14-ed nagyságrendig alkalmazható. A tükör súlya 105 kg. (A piszkéstetői obszervatórium megépítéséig e 60 cm-es tükrös távcső volt hazánk legnagyobb csillagászati műszere.) A távcsővel - hogy csak két nevet említsek — Detre László a változó csillagok megfigyelése, Kulin György pedig a kisbolygó- és üstököskutatás terén szerzett határainkon túl is rangos tekintélyt a MTA szabadság-hegyi Csillagvizsgálójának. Dóra László Épül a főműszer kupolája A kész ikerteleszkóp