Föld és Ég, 1983 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Ahol 720 órán át állandóan süt a Nap Egyik napról a másikra teljesen más világba kerültem. Néhány órás repülőút után futó pillantás a finn fővárosra, Helsinkire, és máris a Lappi-express kényel­mes hálókocsijában robogtunk Rovaniemibe, a Lappföld központjába. Ez a kedves város volt a kiindulópontja annak a csaknem 1100 km-es, Norvégián át­vezető körutazásnak, amelyet finn földrajzkutatók szerveztek, és amelynek résztvevői bepillantást nyerhettek a Lapp föld mai, egyre jobban átalakuló életé­be. (Térképvázlatát I. a hátsó borítón!) 200 000 rénszarvas — 3500 őslakos Ezt a Magyarország nagyságú, de alig 190 000 lakosú Északi­sarkkörön túli területet talán a következőkkel lehet a legtömö­rebben jellemezni: jég által leta­rolt felszín végeláthatatlan er­dőkkel, apró, sötét színű tavak­kal, mocsarakkal, folyókkal, hatalmas lakatlan területek, hosszú, dermesztően hideg sar­ki tél a sötétség hónapjaival, rénszarvasok, maroknyi, szét­szórtan élő rokon nép. Hogyan élnek Európa északi csücskében, ezen a csaknem érintetlen, vad vidéken a lap­pok, azok az emberek, akiket a történelem sokáig Európa utol­só természeti népeként tartott számon, és akiket a zord termé­szet nem kényeztetett el aján­dékokkal? A Lappföld jelenének meg­értéséhez nélkülözhetetlen múltjának ismerete, ezért utunk elsőként a Lappföldi Területi Múzeumba vezetett. A múzeum a világhírű finn épí­tész, Alvaro Aalto által terve­zett Lappia Hallban, Rova­­niemi impozáns oktatási és kul­turális centrumában kapott helyet. Miközben a színes lapp népviseletben és a lappok haj­dani életét megörökítő fest­ményekben gyönyörködtünk (alkotójuk Andreas Alariesto, a Lappföld szerelmese és kiváló ismerője), a múzeum tárlat­vezetője rövid „történelem­­órát” tartott. Megtudtuk, hogy a lappok — akik magukat a saját nyel­vükön szolmiknak nevezik — az Ural környékéről elvándo­rolva már csaknem tízezer éve megjelentek ezen a területen, de miután az európai civilizáció peremén éltek, nagy részük még a XIV. században is a kőkorszaki kultúrát képviselte életmódjával és használati tár­gyaival. A mezőgazdálkodás kezdetleges fokát a térség lakói csak a XVI. században érték el, s ekkor terjedt el a vidéken a rénszarvas szelíd­ítése, majd tenyésztése is. A lassú fejlődést jelzi, hogy még a XVIII. szám A Lappföldön gyakran találkozik az autót legal­ázzó réntzarvard­a­pattal Előttünk a 200 éves település: Suvanto

Next