Föld és Ég, 1983 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Ahol 720 órán át állandóan süt a Nap Egyik napról a másikra teljesen más világba kerültem. Néhány órás repülőút után futó pillantás a finn fővárosra, Helsinkire, és máris a Lappi-express kényelmes hálókocsijában robogtunk Rovaniemibe, a Lappföld központjába. Ez a kedves város volt a kiindulópontja annak a csaknem 1100 km-es, Norvégián átvezető körutazásnak, amelyet finn földrajzkutatók szerveztek, és amelynek résztvevői bepillantást nyerhettek a Lapp föld mai, egyre jobban átalakuló életébe. (Térképvázlatát I. a hátsó borítón!) 200 000 rénszarvas — 3500 őslakos Ezt a Magyarország nagyságú, de alig 190 000 lakosú Északisarkkörön túli területet talán a következőkkel lehet a legtömörebben jellemezni: jég által letarolt felszín végeláthatatlan erdőkkel, apró, sötét színű tavakkal, mocsarakkal, folyókkal, hatalmas lakatlan területek, hosszú, dermesztően hideg sarki tél a sötétség hónapjaival, rénszarvasok, maroknyi, szétszórtan élő rokon nép. Hogyan élnek Európa északi csücskében, ezen a csaknem érintetlen, vad vidéken a lappok, azok az emberek, akiket a történelem sokáig Európa utolsó természeti népeként tartott számon, és akiket a zord természet nem kényeztetett el ajándékokkal? A Lappföld jelenének megértéséhez nélkülözhetetlen múltjának ismerete, ezért utunk elsőként a Lappföldi Területi Múzeumba vezetett. A múzeum a világhírű finn építész, Alvaro Aalto által tervezett Lappia Hallban, Rovaniemi impozáns oktatási és kulturális centrumában kapott helyet. Miközben a színes lapp népviseletben és a lappok hajdani életét megörökítő festményekben gyönyörködtünk (alkotójuk Andreas Alariesto, a Lappföld szerelmese és kiváló ismerője), a múzeum tárlatvezetője rövid „történelemórát” tartott. Megtudtuk, hogy a lappok — akik magukat a saját nyelvükön szolmiknak nevezik — az Ural környékéről elvándorolva már csaknem tízezer éve megjelentek ezen a területen, de miután az európai civilizáció peremén éltek, nagy részük még a XIV. században is a kőkorszaki kultúrát képviselte életmódjával és használati tárgyaival. A mezőgazdálkodás kezdetleges fokát a térség lakói csak a XVI. században érték el, s ekkor terjedt el a vidéken a rénszarvas szelídítése, majd tenyésztése is. A lassú fejlődést jelzi, hogy még a XVIII. szám A Lappföldön gyakran találkozik az autót legalázzó réntzarvardapattal Előttünk a 200 éves település: Suvanto