Föld és Ég, 1987 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
viszont csak néhány milliárd év alatt zuhannának a Napba, így e mérethatár fölött a Poynting—Robertson-effektus már nem játszik szerepet. A 0,1 mm-nél kisebb részecskék esetében viszont a sugárnyomás közvetlen, sugárirányú taszító hatása felülmúlja a Poynting— Robertson-effektus hatását, a sugárnyomás és a napszél ezeket a kicsiny részecskéket kisöpri a Naprendszerből. Ehhez kissé hasonló, de gyorsabban végbemenő jelenséget tapasztalhatunk a Föld körül keringő mesterséges holdak esetében is. Ezek a Föld felső légkörében fékeződnek, aminek következtében pályájuk fél nagytengelye, excentricitása és keringési idejük folyamatosan csökken. A hatás — a Poynting—Robertsoneffektustól eltérő fizikai okokból ugyan, de eredményében ahhoz hasonlóan — az idő előrehaladtával egyre erősödik. Minél alacsonyabbra süllyed mozgása során a műhold, annál sűrűbb légrétegekbe kerül, annál erősebben fékeződik. Visszatérve a bevezetőben említett példához, elérkeztünk az égi mechanikai paradoxon talán legfontosabb alkalmazási területéhez, a mesterséges égitestek manőverezéséhez. Ezekre több okból is szükség lehet. A műholdat gyakran több lépésben juttatják el a kívánt pályára, például a geoszinkron holdak esetében. Sorozatos pályaváltoztató manőverek segítségével hajtják végre a korszerű űrtechnikában nélkülözhetetlen űrrandevúkat, dokkolásokat is. Ezek részletezése helyett vizsgáljuk meg az égi mechanikai paradoxon működését egy egyszerű számpéldán. Két műhold kering a Föld körül azonos, 630 km magas A Nap körüli sebességgel keringő meteoritikus testre az aberráció miatt a sugárnyomás nem pontosan radiális, hanem azzal a szöget bezáró irányban hat, ahol az a szög nagysága a keringési sebesség és a fénysebesség hányadosától függ. A sugárnyomás érintő irányú összetevője a részecskét fékezi, emiatt az égimechanikai paradoxon értelmében mozgása gyorsul és fokozatosan közeledik a Naphoz A Föld felső légkörének fékező hatására a mesterséges holdak pályájának fél nagytengelye és excentricitása egyre csökken, a pálya egyre inkább korszerű lesz, földközelpontja lassan, földtávolpontja gyorsabban közeledik bolygónk felszínéhez A kezdetben azonos pályán mozgó két űrhajó közül B sebességét 1 m/s-mal megnöveljük. Ennek következtében B elliptikus pályára áll és lemarad A-hoz képest