Hazánk. Történelmi Közlöny 2. (1884)

1884 / 5. füzet - Szokoly Viktor: Kossuth családi intézkedése Világos után (arcképpel)

SZOKOLY VIKTORTÓL. 341 tettem, életemet idegen önkénytől látván függeni: kétszeresen súlyosodik reám a jövendő bizonytalanságának érzete, s kétszeresen kell, hogy érezzem a kötelességet, azon esetre, ha velem valami emberi történnék, gondoskodni azokról, kik hazám után földi üdvös­ségemet képezik : kedves szeretett nőmről s gyermekeimről. És miután gróf Guyon Rikhárd tábornok, ki — miután a magyar szabadságharcnak rendíthetlen jellemű hős bajnoka volt, — most ugyan számkivettetésemnek részese, de mint született angol, dicső nemzete kormányának pártfogása által jövendőjét az enyémnél biztosítottabbnak érezi, azon megbecsülhetlen szíves aján­latot téve, hogy ha velem valami embert történnék és családom ápoló gondoskodásomtól megfosztatnék, gyermekeimről atyaihoz hasonló indulattal kész leszen gondoskodni. Azért is mindenek előtt őt kedves és kimondhatlanul szeretett nőmnek bizodalmába ajánlom, mint oly férfit, kinek jellemére, sza­vára s lovagias érzelmeire bármi viszontagságok között biztos hittel támaszkodhatik. De kétszeres bánattal nehezedik szenvedő lelkemre a gondolat, hogy hűn és forrón szeretett kedves nőm összeroskadhat a tömérdek fájdalmak alatt, és szegény gyermekeim a páratlan anyának gond­jaitól is megfosztva, egészen árván maradhatnak; mert családi életem példátlan boldogsága, melylyel Isten ekkorig megáldott, azt hiteti el velem, hogy valamint az én életem az övéhez, úgy az övé az enyémhez van kötve. Azon szerencsétlen esetre tehát, ha szegény gyermekeim egészen árván maradnának, már most előre gr. Guyon Rikhárd tábornok urat mindhárom édes gyermekem (Ferenc és Lajos fiaim és Vilma leányom) gyámjává és gondviselőjévé kinevezem, (miután szegény édes­anyámnak a reá nehezedett tömérdek szerencsétlenség között f élemedett, beteges koránál fogva magának is ápolóra van szüksége, nőtestvéreim pedig saját családi gondjaik miatt akadályozva vannak,) oly kikötéssel, hogy mivel kedves sógorasszonyom, szeretett nőmnek unokatestvére, Marton Antónia kisasszony, mint pél­dátlan hűségű rokon gyermekeim iránt máris annyi önfeláldozással teljes nemeslelkűséget bizonyított, minélfogva meg vagyok győződve, hogy egy oly anyának, mint kedves drága nőm, anyai gondjait senki a földön oly mértékben nem pótolhatja mint épen ő ; azért is őt, ha a gyámi kötelességben osztozni körülményei megengeden­­dik: gróf Guyon tábornok úr gyermekeim második anyjának s ha e szívességre ajánlkozandik, a gyámi jogokban egyenlő részesének tekintve kinevezem pedig és felhatalmazom a mondott kikötéssel feltisztelt gróf Guyon tábornok urat, adván nekie úgy gyermekeim személyeinek megmentésére, nevelésére és gondviselésére, mint meg­menthető s reájuk mint törvényes és természetes örököseimre szól-

Next