Sőtér István: Francia - magyar művelődési kapcsolatok - Kincsestár 133. (1941)
XX. A harmadik köztársaság
LA GRANDE FRANCAISE 71 első magyarbarát tüntetésre a szegedi árvíz adta meg az alkalmat. Mme Adam ösztönzésére rendezik a párizsi Operában azt a fényes ünnepélyt, melynek során először jelenik meg magyar zászló francia középületen — az osztrák követség tiltakozása ellenére. Az alkalmi költemény, melyet a Trocadéro-ban elszavaltak, Roland „tejtestvéreként” üdvözli a magyar Toldit s meghatottan emlékezik vissza arra a segítségre, melyet a magyar társadalom a német fogságba esett francia katonáknak nyújtott. A párizsi ünnepélyeknek nagy visszhangjuk támad Magyarországon. Verhovay Gyula az Egyetértés hasábjain lelkesülten ígéri: „Franciaország ott fogja találni Toldit, mikor Roland riadót rú a szabadság csatakürtjébe. Ott fog oldalán viaskodni, hogy igazsággá legyen az eszmény, melyet leragadunk az égről, hogy legyőzze a pokolt, mely útját állja a világbéke köztársaságának.” Szeged egyik körútját nevezi el Párizsról és Mme Adam szerénykedve fogadja majd el magyarországi útján az újjászületett város középületeinek képeit. Az Arrogante cirkáló szerencsétlensége jó alkalom, hogy a Margitszigeti ünnepéllyel némikép viszonozzák a franciák tüntető áldozatkészségét. Ezzel kezdetét is veszi az egy évtizedig tartó kölcsönös ünneplés, vezércikkek és pohárköszöntők szakadatlan sorozata. A magyar ellenzéki lapok felhasználják az alkalmat, hogy szúrjanak egyet az osztrákbarát kormányon — magyar-francia kapcsolatokból politikai téma lesz s jó alkalom arra, hogy a rosszindulatúak amolyan szabadkőműves tüntetésnek tekintsenek minden közeledést Párizs felé. Tagadhatatlan, hogy Pulszky Ferencék francia-barátságába sok politikai hátsó gondolat is vegyült: Páizsba a legrövidebb út Turinon át vezetett, ahol vallásos áhítattal keresték fel a kirándulók az agg Kossuthot. Az Írók és Művészek Társaságának Párizsba utazó csoportja aligha hoz vissza egyebet, mint az itthoni rhetorika francia változatának emlékét.