Gyulai Pál: Birálatok 1861-1903 - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF (1911-1913. cyclus) (Budapest, 1911)
II. A megbírált munkák jegyzéke - Jókai Mór: A forradalom alatt írt művei (1875) - Jókai Mór: Emlékeim (1875)
13* JÓKAI MINT HÍRLAPÍRÓ: ben, alulni hagyta az egészet, csak maga nem alhatik, de alkalmasint nem Petőfi miatt. Legsikerültebb az egész gyűjteményben néhány humoros rajz: Jakli, Utolsó napjai a fürdői idénynek, míg a termő rügyből körte lesz. Az első egy házi szarka csínyeit beszéli el, a második a balatoni fürdői élet fokozatos kihalását, a harmadik egy körte története. Mind naiv élmények, jókedvű, s önmérséklő humorral elbeszélve. könnyedén, de biztosan oda vetett rajzok. Nincs bennök túlzás, affectatió, amitől Jókainak még jobb munkái is ritkán mentek. Kétszer, háromszor is gyönyörködve olvastuk el, s mintegy kárpótlást találtunk az egész kötetre vesztegetett időért. Ami a gyűjtemény politikai czikkeit illeti, nemcsak gyér számúak, hanem nem is jellemzők Jókai 1861 —1875-iki politikai pályájára nézve. Még azt is alig vehetni ki belőlök, hogy a szerző ez időszakban minő pártállást foglalt el. Közönyös elmélkedések, vagy jámbor elmefuttatások. Általában az Emlékeim két kötete sokkal kevesebb anyagot nyújt a hírlapíró Jókai jellemrajzához, mint a forradalom alatt írt czikkei gyűjteménye. De e két rendbeli gyűjtemény elég arra, hogy kiinduló pontul szolgáljon e kísérlethez, amely néhány vonással Jókai hírlapírói pályáját szándékszik rajzolni. Jókai mint politikai hírlapíró, a forradalom szülötte, épen mint Pálfy Albert és Csernátony. Társaikat a politikai téren találta a forradalom, ők akkor léptek fel arra. A két első szépirodalmi író volt, s mint jeles beszélyírókat ismerte a közönség. Csernátony még nem emelkedett ki a homályból, legfeljebb néhány erdélyi ember ismerte, mint 1847 óta az Erdélyi Híradó pesti levelezőjét. Jókai az Életképek című