Gyulai Pál: Birálatok 1861-1903 - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF (1911-1913. cyclus) (Budapest, 1911)
II. A megbírált munkák jegyzéke - Pulszky Ferencz: Petőfi és a kritika (1877)
A PETŐFI-TÁRSASÁG IDÖZÜLÉSÉRŐL. 161 temn. — Mind Teens Vörösmarty urnak, mind a Tekintetes úrnak szives indulatába ajánlom magamat.»* Nincs itt semmi nyoma sem Petőfi lekötelezettségének, sem Lisznyai fölfedezésének. Kertbeny értekezésének csak egy része jelenvén meg nyomtatásban, a másik részre nem tehetem meg észrevételeimet. De azt olvasom a lapokból, hogy Jókai az elnöki székből helyre igazította e másik résznek azt az állítását, hogy Petőfi járatlan volt a német helyesírásban. Az elnöknek valóban jó lesz megkettőzni éberségét, mert félő, hogy a Petőfitársaság csupa jó akaratú buzgalomból versben és prózában annyit fog ártani Petőfi emlékének, amennyi ellenséges indulattól is alig telhetnék. A Kertbenyénél sokkal érdekesebb a Pulszky értekezése. A «Petőfi és a kritika a negyvenes években» czím alatt értekezett. Azonban úgy látszik, hogy a Petőfiről írt bírálatok közül e korból csak a magáét ismeri, amelyet némi tájékozó bevezetéssel mutatott be a társaságnak. Teljességgel nem becsméreljük e bírálatot, amely 1847-ben jelent meg névtelenül a «Szépirodalmi Szemlé »-ben. Mindenesetre jeles bírálat, egy pár találó vonásban emeli ki Petőfi fény- és árnyoldalait, bár nem bocsátkozik szelleme behatóbb bonczolatába s nem érzi eléggé az ifjú költő irodalomtörténeti fontosságát. Pulszky sok mérséklettel, elfogulatlansággal igyekezett megítélni Petőfit s meglehetős objectiv álláspontot foglalt el irányában. De a bevezetés, a melyet most bírálatához írt, mind felfogás, mind adatok tekintetében tévedéseken alapszik. Pulszky, úgy látszik, * Lásd «Petőfi vegyes művei» III. köt. 265. 1. Gyulai II.