Négyesy László: A magyar irodalom és költészet fejlődése (1926)
Az egész jubiláns év minden thémája közt kétségkívül a legnagyobb, legszebb és a legnehezebb a magyar irodalom és költészet száz éves fejlődéséről beszámolni. Virágerdőben járunk, de hogy álljunk meg gyönyörködni az egyes példányokban, ha az egészet egy rövid félóra alatt kell áttekintenünk? És hogy járjuk be csak a főbb utakat is, mikor ezek az utak oly sokfelé ágazók és sokszor annyira keresztezik egymást ? De meg kell kísérelnünk. Hadd vegye körül e nagy virágliget egész pompája Akadémiánk alapítójának szellemi alakját és szálljon illata hálatömjénként a Gondviselés felé, mely tehetségeket támasztott és küzdelmeiket megáldotta. Egyszerűsíti feladatomat az, hogy tudományos irodalmunk fejlődésének méltatását az egyes szaktudományok fejlődéséről havi osztályüléseinken tartott előadások hosszú sorozata már elvégezte. Reám e tudományok irodalmának csak formai, nyelvi és mintegy művészeti oldala tartozik, ámbár nagy elégtétellel lehetne összefoglalólag rámutatni, hogy Akadémiánknak tudományos kiadványai minő tekintélyes könyvtárt tesznek ki s a tőle támogatott szaktársulatok és vállalatok munkálatai egy másik tetemes könyvtárt. Valósággal szemléltetni lehetne, hogy a tudományos életnek mennyire főmozgatója volt Akadémiánk. De viszont az Akadémia elé tartozik-e az irodalom másik két nagy tartományának : a gyakorlati és a szépirodalomnak fejlődése? A publicistikai irodalom, ahova az irányműveken és a hírlapirodalmon kívül a politikai szónoklat is számítandó, az életben, a nyilvánosság előtt él, onnan kapja serkentő erőit, oda hat vissza, élettani reactiók at