Kéky Lajos: A magyar irodalom története - Tudományos zsebkönyvtár 4.ab (1929)
II. Az újabb magyar irodalom
az átöröklést. Az elkészült regények közt legérdekesebb a Gányó Julcsa. Az orosz irodalom hatását mutatja Vértesi Arnold (1836— 1911), ki ezernél több novellát írt. Jósikának egyetlen követője Péterfalvi) Szathmáry Károly (1831—1891), Jókai után legtermékenyebb regényírója a kornak. Erdély múltjából veszi legtöbb történeti regényének tárgyát (Sirály, Bethlen Gábor ifjúsága, Tudósok harca). A korszak vége felé a regény formája megváltozik. A terjedelmes, több kötetes regények helyébe a rövidebb, egy esemény sodrán haladó regény lép. A kényelmesebb menetű novella helyét is a rövidebb, egyetlen helyzetet megvilágító rajz foglalja el, melynek az oroszok nyomán haladó Petelei István (1852—1910) első kiválóbb művelője irodalmunkban. Az erdélyi kisvárosi élet sorsüldözött, elesett alakjait rajzolja komor világfelfogással, sötét színekkel, realista ábrázolásmóddal. Legjellemzőbb kötete: Keresztek (1882). A nőírók közül legolvasottabb a termékeny munkásságú, de a társadalmi élet külsőségeinél mélyebbre nem hatoló Beniczkyné Bajza Lenke (1830—1905) volt, Bajza József leánya. A dráma. A dráma terén is megteremtette a kor demokratikus szelleme a maga legjellegzetesebb formáját, a népszínművet. Megalkotása Szigligeti Ede (családi nevén Szathmáry József) nevéhez fűződik. Nagyváradon született 1814-ben. Atyja mérnöknek szánta, de ő hajlamát követve színésznek állott be, bár erre kevés hivatottságot árult el. A Nemzeti Színháznak színésze, rendezője, majd titkára és drámabírálója, végül igazgatója. 1878-ban halt meg. Kifogyhatatlan leleményű és termékenységű író, száznál több eredeti darabja van. Nagy technikai ügyességgel ír, jól ismeri a színpadi hatás titkait, de a jellemrajzban s az előadás költőiségében már kevésbbé kiváló. Szomorú játékainak legtöbbje romantikus történeti tragédia, a kiválók