Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1863-09-27 / 13. szám
Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfizetési pénzek, reclamatiók is küldhetők. Üllői út és 3 pipa-utcza sarkán, 11. sz. SZÉPIRODALMI Előfizetés: egész évre 12 írt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emsch Gusztáv kiadó - hivatala • Barátok tere 7. sz. : ' » MÁSODIK FÉLÉV. SEPTEMBER 27. 1863. 13. SZÁM. KÖSZÖRŰ. S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG TERJESZTŐ HETILAP. ORCZY LŐRINC Z. Ha a fővárosi közönség, nap heve által befutott utczáiból, az Orczy-kert hűs árnyai alá, üdébb levegőjére s kristály forrásához siet, bizonyosan mindenre gondol inkább, mint hogy e kert egy régi jó magyar költő emlékezetével jöhet kapcsolatba, nemcsak névazonság, hanem szorosabb viszonynál fogva is. Báró Orczy József, e szép kert alkotója, ki maga is verselt, fia volt ama Lőrincznek, kinek arczképét minap vették lapunk olvasói. Ily szellemi örökség útján, a fiú szép iránti érzékét mintegy az apáé folytatásának, s az általa létrehozott gyönyörű kertet (minő akkor kevés volt az országban) mintegy kettejök közös művének tekinthetni, s a képzelet nem nagy csigázásával mondhatjuk, hogy e nyájas parkban a költő Orczyak szelleme leng körül, s az itt minden bokorból zengő fülemile-dal az ő emlékezetök hív fentartója. Kivált az öreg Lőrincz báró — »egy kis kopasz ember, kurta dolmánykában“ — gyakorta jó énvelem szembe, ha e pesti paradicsom árnyékos utain merengek. A csendes , nyájas liget, mely mintha épen a fővárosi zajból menekülne ; e kellemes pár homok sivatagok közt, hol nem messzi kellene mennünk, hogy egy bugaczi csárdát találjunk; e kert, hol több a természet mint a mesterség; e pár rozzant hajlék, mintha mondaná: „Bizony nagy hívság van a sok építésben,“ szóval az egész környezet oly illő hozzá s költészetéhez. Még a háttér is, eme „ nagy épület, “ egykor lelkesedés által a magyar hadi dicsőség iskolájául emelve, most körvitézek tanyája, még ez is illő háttér oly férfiú életéhez, ki a vitam et sangvinem korában mindkettőt ifju lelkesedéssel viszi áldozatul, mégis, élte későbbi szakán írott verseiben, a dulce bellum inexpertis-ről zeng változatokat, s épen nem lelkesül katonai tapasztalásra. Báró Orczy Lőrincz, fia Istvánnak, született 1718-ban. Rangjához illő nevelés után, egyike volt ama lángszívű hazafiaknak, kik a hét ellenség által megtámadott szép ifjú királyné oltalmára önkéntesen fegyvert ragadtak. Orczy jász, kun és hajdú ifjakból maga egy lovas ezredet állított ki. A hét éves háború megszűntével mint tábornok lépett ki a hadseregből, s 1764- től fogva Abauj megye főispáni helytartója, majd főispánja volt 1784-ig. Különösen a Tisza és mellékfolyói szabályozása körül sokat fáradozott, mint királyi biztos. Jutalmául ezen, s a hadi és polgári pályán tett egyéb szolgálatainak három falut kért fel, királyi adományul, pénzért, de, mint verseiben panaszolja : Három rongyos falut királyomtól kértem, Drágán szabott árát meg nem fizethettem — úgy látszik, elesett azoktól. Hanem H. József, 1782-ben, sz. István rendje középkeresztjével diszíté. Orsi jószága, Hevesben, a Tárna vize mellett, volt rendes lakhelye, a miért neve barátai közt sokszor csak: az 25