Kritika 38. (2009)
2009 / 12. szám - Majtényi György: Focialista forradalom
2009. december i fociszurkolók hozzávetőleg tízmilliós táborából kik tüntettek ekkor az utcán. A Belügyminisztérium budapesti főosztályának rendőr alezredese jelentésében úgy fogalmazott, hogy a tömeget összetétele alapján három részre lehetett bontani. Az első részét 16-20 éves jampecok, huligánok alkották, ők abból a csoportból kerültek ki, amelyik a mérkőzések után rendszerint a Rozmaring eszpresszó környékén és a Nemzeti Színháznál lévő totózó előtt gyülekezett. Közöttük ismert „Kinizsi-drukkerek” (önképük szerint fradisták) is felbukkantak. A tömeg másik része - a főrendőri jelentés szerint - különösen az első és a második napon felháborodott sportrajongókból került ki, a harmadik részét kíváncsiskodók alkották, akiket a tömeg magával ragadott. A letartóztatottak jelentős része állítólag tizenhat-húszéves jampec volt. A belügyesek összesen 472 embert állítottak elő, közülük tizenegyet adtak át az ügyészségnek izgatás, közvagyonrongálás, illetve hatósági közeg elleni erőszak miatt. 461 tüntetőre 50-100 forintos pénzbüntetést szabtak ki közbotrányokozás címén. A korabeli sematikus statisztika szerint döntő részük munkás volt (312), s őket követték a tanulók (58), az alkalmazottak (54) és végül az értelmiségiek (48). E statisztikát a rendőri jelentés szerzője azzal próbálta árnyalni, hogy a munkások „jelentős része deklasszált, jampec öltözködésű és magatartású személy”. A kor kívánalmai szerint próbálta leválasztani őket az öntudatosnak és a rendszer alapjának mutatott munkásosztály egészéről.24 „Megjelent Szűz Mária” Az események antropológiai értelmezésének több módja van. A történészekre - mivel a historikus többnyire írott forrásokból dolgozik - elsősorban az a megközelítés hatott, amely a kultúrát szövegszerűnek, nyelvi elemzéssel megfejthető szimbólumrendszernek mutatja. A történelmi eseményeket szimbolikusnak és folyamatszerűnek látjuk.2’ De tekinthetünk úgy is ezekre az eseményekre, mint szcenikus részletekre, egy előadás mozzanataira, vagy önmagukban álló színdarabokra, ahol nem választható el egymástól élesen sem a szereplők, sem a nézők számára a megismert-megélt és az ábrázolt-átélt világ.26 A kultúra ilyeténvaló felfogása a megfigyelés élmény(kép)szerűségét hangsúlyozza, a történelem vagy az esemény így a szimbólumrendszerek megfejtése nélkül, vizuálisan is befogadható. Ez alapján a kultúrát dinamikusnak, mindig létrejövőnek, újra- és újra megéltnek kell gondolnunk. Az 1954. júliusi tüntetések leginkább talán Bahtyin karneválértelmezésével írhatók le.27 A karnevál olyan esemény, amelynek tanulmányozása árnyalhatja a szokásos élethelyzetek alapján a kor világáról alkotott képet. Ez esetben megmutatja, hogy az ötvenes évek látszólagos szürkeségében, a mindennapok monotóniájában a különböző társadalmi csoportok megőrizték és időnként megmutatták valódi arcukat. A szabadság ritualizált kiélését szolgáló utcai karnevál, népünnepély, amelyet a hatalom másképpen ellenőrizhetett volna, egy nem várt esemény, a fájdalmas vereség és a mélyben lappangó társadalmi feszültségek együttes hatására valódi felkelésbe, lázadásba torkollt. A pesti commedia dell’arte egy rövid időre felfüggesztette a hivatalosságot, és a városi terek nyilvánosságában megmutatkozott az élet másik oldala. Felháborodott emberek lepték el az utcákat, és a tüntetők kavalkádja a társadalom sokszínűségét mutatta meg. A tüntetés mintha csak a szürke zubbonyos, rezzenéstelen arcú micisapkás munkás idealizált alakját törölte volna le valamelyik szocreál szekkóról. Ezekben a napokban, úgy tűnik, a rendőrség szempontjából más említésre (jelentésre) érdemes esemény is történt. Az I. kerületben például, az egyik hangulatjelentés szerint, az a hír terjedt el, hogy „egy asszonynak egy erdőben megjelent a Szűz Mária és azt mondta, hogy beszélni akar a néppel. Az aszszony azt válaszolta, hogy nem mer szólni senkinek, mert akkor elviszi az ÁVH. A falunak a népe, ahol ez történt, kiment az erdőbe, ahol megjelent Szűz Mária, de nem szállt le csak a fák felett lebegett. Akkor elsötétült az erdő, a fákról a levelek lehulltak, az emberek felszedték és gyógyteának használják.”28 Bár a kor nyilvánossága ezekből a képekből szinte semmit nem mutatott be, mégis úgy tűnik, hogy az a látszat, amelyet a hatalom teremtett a társadalomról, igen csalóka. Az emberek továbbra is a régi rituálék szerint éltek és rendezték be a hétköznapjaikat. 7.) JEGYZET 1 Sipos Péter: Sport és politika, 1949-54. História, 2003/8-9. sz. (16-20.) 20. 2 Ember Mária A kis magyar „focialista forradalom" című írásában összegzi a történteket: Ember Mária A kis magyar „focialista forradalom". Eső, 2001/1. sz. (40-45.) 2001. 3 Sebes i. m. 260-263. A könyvben dőlt betűvel kiemelten megjegyzi azt is: „Nagy hiba volt részemről, hogy félidőben, elnöki utasításra, Czibort átküldtem balszélre és Tóth Mihályt jobbszélre." Sebes i. m. 266. Feltehetőleg ezt Hegyi Gyula, az OTSB elnökének utasítására tette. A párt a maga részére időről időre a helyi funcionáriusokkal hangulatjelentéseket készíttetett. Ezek természetesen nem tükrözik egy az egyben a lakosság akkori hangulatát, inkább azt, amit a helyi pártemberek a lakosság nevében némi tájékozódás után, innen-onnan kapott információk alapján meg mertek fogalmazni. 5 Budapest Főváros Levéltára (BEL) XXXV. 95. c. 308. 6. e. 1954. 07.14. 6 BFL XXXV. 95. c. 308. 8. e. 1954.07.14. 7 Ember Mária i. m. 42. 8 Ember i. m. 44-45. 9 Rendőrségi jelentés „a labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatos tömegtüntetésről" (1954. augusztus 14.) BFL XXIV. 1. 222-208/1954. 10 Hajduska István: Tollforgató forgószélben. Tömegkommunikációs Intézet, Budapest, 1988. 101. 11 Rendőrségi jelentés az MDP Budapesti Pártbizottsága első titkárának (1954. július) BFL XXIV. 1. 222-208/1954. 12 A mindennapok történetírásában az „Eigensinn" fogalmával jellemzik a szerzők a hétköznapi emberek cselekvési lehetőségeit. A fogalom önfejűségként fordítható le, és valamiféle autonómiát jelent, de nem a szabad ember szabad akarat, hanem a lehetőségekhez alkalmazkodni képes állampolgárét. Az egyéni érdekek, cselekedetek, az önfejűség formáinak ábrázolása tette kézzelfoghatóvá azt a német történeletírásban, hogy a politika olykor nem a saját valóságában, hanem a hétköznapok világában mutatkozott meg a kortársak számára, s hogy az egyének tetteit elsősorban saját céljaik vezérelték. Majtényi György: A tudomány lajtorjája. „Társadalmi mobilitás" és „új értelmiség" Magyarországon 1945 után. Gondolat - MOL, Budapest, 2005. 222-234. 13 Canetti, Elias: Tömeg és hatalom. Ford.: Bor Ambrus, Európa, Budapest, 1991. 14. 14 A válogatott elé kiküldött fogadóbizottságot Vas Zoltán vezette. Sebes Gusztáv: Örömök és csalódások. Egy sportvezető emlékei. Gondolat, Budapest, 1981. 267-269. 15 Ember i. m. 45. 16 BFL XXXV. 95. c. 275. c. e. (1954. július 17 BFL XXXV. 95. c. 275. o. e. (1954. július 7.) Az egyik hazai napilapban megjelent az a hír, hogy Nyugat-Németországban „soviniszta" tüntetéshez vezetett a csapat győzelme, amire valaki úgy reagált: „Minek erről írni, amikor hogy Magyarországon pontosan ugyanez történt." A hangulatjelentések szerint még a Legfőbb Ügyészség dolgozói is „egyetértettek a tüntetés tartalmával". BFL XXXV. 95. c. 308. e. e. (1954. július 14.) 18 Rendőrségi jelentés az MDP Budapesti Pártbizottsága első titkárának (1954. július) BFL XXIV. 1. 222-208/1954. Rendőrségi jelentés „a labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatos tömegtüntetésről" (1954. augusztus 14.) BFL XXIV. 1. 222-208/1954. 19 Rendőrségi jelentés az MDP Budapesti Pártbizottsága első titkárának (1954. július) BFL XXIV. 1. 222-208/1954. Rendőrségi jelentés „a labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatos tömegtüntetésről" (1954. augusztus 14.) BFL XXIV. 1. 222-208/1954. 20 Hajduska i. m. 91. 21 Aczél Tamás-Méray Tibor: Tisztító vihar. Griff Kiadó, München, 1982. 216. 22 A sajtóanyag elemzése: Virág Gyula: A döntő előtt és után: az 1954-es labdarúgó-világbajnokság sajtóvisszhangja Magyarországon. Múltunk 2006/3. sz. 190-213. 23 Az adminisztratív osztály jelentése a politikai bizottsághoz a magyar labdarúgó-válogatott részvételéről a svájci labdarúgó-világbajnokságon. (1954. szeptember 13.) MOLM-KS 276. f. 54/334. i.e. 24 Rendőrségi jelentés „a labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatos tömegtüntetésről" (1954. augusztus 14.) BFL XXIV 1. 222-208/1954. 25 Geertz, Clifford: Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Vál., utószó: Niedermüller Péter. Ford.: Andor Eszter et al. Századvég Kiadó, Budapest, 1994. 26 Victor Turnernek a reprezentáció vizsgálatán alapuló kultúrafogalma, amely a színházmetaforát helyezi a vizsgálódás középpontjába, az írás uralmától való megszabadulást hirdette meg. Turner, Victor: Vom Ritual zum Theater. Das Ernst des menschlichen Spiels. Frankfurt/M. 1989. Turner, Victor: Liminalitás és communitas. In: Zentai Violetta (szerk.): Politikai antropológia. Budapest, Turner, Victor 1989: Vom Ritual zum Theater. Das Ernst des menschlichen Spiels. Frankfurt/M. 1997. 51-63. 27 Bahtyin, Mihail, 1982: Francais Rabelais művészete. A középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982. Burke, Peter: Népi kultúra a kora újkori Európában. Századvég Kiadó-Hajnal István Kör, Budapest, 1991. 213-285.; Ginzburg, Carlo: Rituális fosztogatások. In: Sebők Marcell (szerk.): Történeti antropológia. Módszertani írások és esettanulmányok. Replika Kör, Budapest, 2000. 28 BFLXXXV 95.c. 308.o.e. (1954. július 14.) MAJTÉNYI GYÖRGY 27