Literatura 1. (1926)
1926 / 6. szám - Tudományos gyűjtemény - Hogyan dolgozik a modern tudós
30 Mannheimer, Mednyánszky, Mészöly Géza vásznai, Juhász Árpád, Háry és Dörre grafikái mellett még csak Malonyay nagy monográfiájának Dunántúli kötetét idézzük, hogy felvetihessük a kérdést: ki meri azt mondani, hogy nincs Balatoni kultuszunk? Tudományos gyűjtemény Hogyan dolgozik a modern tudós? A tudományos munkának minden időkben, de különösen a világháború nagy nemzetközi cezúrája óta legkeserűbb feladata: az irodalom feldolgozása. Ma, amikor már úgyszólván minden apró részletkérdésnek kötetekre rúg az irodalma a különböző nemzetközi folyóiratokban, óriási, gyakran leküzdhetetlen feladat az illető tárgyra vonatkozó közlemények megszerzése. Magát a tájékozódást eléggé megkönnyítik a repertóriumok, a zürichi Concilium Bibliographie cum mozgó cédulakatalógusa és a különböző évi jelentések — amelyek terén a világháború kitöréséig a német tudomány vezetett —, de az egyes, ma már ritkasági számba menő folyóiratokhoz sokhelyütt — különösen nálunk — baj jós hozzájutni. Arról nem is szólunk, hogy a világháború alatt megjelent ententerirodalomhoz pénzügyi okokból csaknem lehetetlen hozzáférnünk. Még jó, ha egy-egy ország kulturális centrumának könyvtárai (Berlin, Bécs, néha Budapest) be tudják szerezni. De hogyan jusson már most ehhez a német, az osztrák és a magyar vidéki egyetemek professzora és kutató búvára? Ezt a súlyos kérdést oldotta meg a berlini Zentralstelle für die naturwissenschaftliche Beerichterstattung (Berlin, NW 7, Unter den Linden 38) valóban életrevaló ötlettel, amely majdnem azonos a párisi Bibliothéque Nationale hasonló berendezésével. A hivatalos berlini irodalmi központ minden kívánt cikket lefényképez és a fényképet bocsátja a kutató rendelkezésére. A németei fotókópiáénak nevezik az így sokszorosított szöveget, amely lehet bármely könyv vagy folyóirat egy vagy több oldala. A szövegről nem pozitív, hanem — hogy a költséget csökkentsék — egyenesen a papirosra fényképezett negatív felvétel készül, amelyen a szöveg fehér betűk alakjában jelenik meg fekete alapon. A fényképek ára négyzetdeciméterenkint 5 pfennig, docensek és egyetemi hallgatók számára 4 pfennig, egy-egy nagy nyolcadrétalakú oldal fotókópiája tehát 20, illetve 16 pfennigbe kerül. A német fotókópias centrum természetesen ügyel arra, nehogy összeütközésbe kerüljön a szerzői jogról szóló német birodalmi törvénynyel. Ennek 11. szakasza kimondja ugyan, hogy a sokszorosítás joga a szerzőé, illetőleg a kiadóé, a 15. szakasz azonban hozzáteszi, hogy személyes használatra minden szöveg sokszorosítható (lemásolható), ha nem nyerészkedés a cél. Márpedig a német fotókópiák célja valóban nem nyerészkedés, hanem a tudományos munka lehetővé tétele! A magyar Heimatskunde legújabb termése. A Literatura hasábjain egy izben már szóvá tettük, milyen nagy a hiány a magyar irodalomban a hon ismertető munkák terén és kiemeltük azt a minden elismerést megérdemlő munkásságot, amellyel Dornyay Béla dr. egymaga iparkodik ezt a hiányt pótolni. A minap új könyvet vettünk kézhez ugyancsak Dornyay Bélától, amelyben Tatai hőváros hőforrásairól és közgazdasági jövőjéről hord össze érdekes adatokat. Dornyay legújabb könyve úgy született meg, hogy egy magyar „hydrológus“ 47 oldalas dolgozatot írt a tatai hőforrások hydrogeológiájáról. Dornyai ezt a dolgozatot veszi kritika alá és kerek 75 oldalon döntögeti sorra a hydrogeológus téves adatait. A legnagyobb elismeréssel szól ugyan Tata első hydrológusának úttörő munkálatairól, de azért kötelességéhez híven, egyetlen tévedését sem hagyja szó nélkül. Dornyay hangyaszorgalma ebben a könyvben párosul a veleszületett «Heimatskunde»- érzékkel. Ennek köszönhetjük, hogy végre valóban megbízható képet nyerünk hazánk egyik legérdekesebb hőforrásos területének természeti ritkaságairól. Olyan pozitív adattömegre támaszkodik, nemcsak a saját helyszíni geológiai szemlélődései alapján, hanem az idevágó irodalom teljes ismeretével is, hogy könnyűszerrel pozdorjává zúzhatta volna hydrológus elődjének minden fejtegetését. Szerzőnk azonban nem pályázik ilyen olcsó babérokra s e helyett kritikai tanulmányában nálunk szinte szokatlan szerénységgel pozitívumot ad: valóban megírja a tatai hőforrások hydrológiáját. Igaza van, hiszen ez volt a célja. Itt emlékezünk meg a Salgótarjáni Almanach második kötetéről is, amely Szántay István szerkesztésében a tarjáni szénmedence megismerését szolgálja. Az almanach irodalmi és helyi társadalmi vonatkozású cikkein kívül ki kell emelnünk Dornyay Bélának Salgótarján környékének műemlékeiről szóló érdekes dolgozatát, amelyben behatóan ismerteti Zagyvaróna, Kazár, Zabar, Karancs román stiklusú, Mátraverebély, Kishartyán gótikus emlékeit és a Salgó, Somoskő, Baglyaskővár és Zagyvafő vár romjait. A «Technika vívmányai» új kiadása. A magyar könyvpiacnak eseménye volt a Műveltség Könyvtára megindulása és annak első kötetének, a Technika Vívmányaiénak sikere. Az Athenaeum most elhatározta, hogy a tudomány mai állásához mérten, egészen újból megírja a már évek óta nem kapható «Technika Vívmányai» új kiadását. A technika az utóbbi évtizedben mérföldes csizmákkal halad előre. Elég utalnunk a repülés, a rádió, a kinematográfia, a hajóépítés és az ipari fizika ezer és ezer új találmányára, amelyek összevéve egészen átalakítják mindennapi életünket és a nép legszélesebb rétegeibe is beleviszik az új, ezelőtt néhány évvel még egész ismeretlen fogalmakat. Ezért a Technika Vívmányai úgy beosztásában, mint szövegében teljesen új munka, amely az illusztrációk százával és szebbnél szebb műmellékleteivel egyik legnagyobb fontosságú eseménye lesz a magyar népszerűsítő tudományos irodalomnak. Dr. Beke Manó egyetemi tanár vállalta a Technika Vívmányai új kiadásának szerkesztését. Az «Élők Világa» új kiadása. A «Műveltség Könyvtára» elfogyott köteteinek pótlásául az Athenaeum «Az Élők Világa» című, régen nem kapható kötet új kiadását is programmjába vette. Az új kiadás már külsőleg is annyiban különbözik az előző