Literatura 4. (1929)
1929 / 2. szám - Muzsika - Sümeghy Katinka: Négyszemközt Kodály Zoltánnal
tartja kétszáz év óta közösen az évi zeneünnepet, amely egy hétig tart. (A legrégibb magyar énekkar, a soproni, százesztendős.) Ezeket a zenei ünnepeket nagy fénnyel és alapossággal rendezik, az egész ország részt vesz benne. Kodály előkeresi a gloucesteri katedrális képét, ahol tavaly a Psalmus Hungaricus-t dirigálta. Óriási méretű épület. Még ott kérték, hogy írjon új művet énekkarra a jövő évi zeneünnepségre. Asztalán a levél, amelyben már a dátumokat is köztik: szeptember ■8., 16., 12., 13. Anglia a precizitás országa. Kodály figyelmeztet arra, hogy nem áll az, mintha az angol nép nem lenne zeneértő, vagy mi magyarok muzikálisabb nép lennénk, mint az angol. Piálunk több az alkotó tehetség, nálunk minden tízezredik ember virtuóz, de aztán kilencezer nem tudom hány száz egyáltalán nem foglalkozik zenével. Alig van angol ember, aki ne énekelne, illetve ne tudna énekelni. Angliában legalább kétszáz olyan karegyesület van, amely a Psalmus Hungaricus-t elő tudná adni. Több angol karegyesület elő is adta már, holott nagy apparátus kell hozzá. A belfasti rádióban is előadták. Olaszországban is járt a múlt évben. Az olasz viszonyok hasonlítanak a miénkhez abban, hogy ott sincs oratórium-kultusz. Toscanini, ez a zseniális szervezőerő, most akarja kifejleszteni és sokat el is ér majd a maga hatalmas, szuggesztív erejével. A milánói Scalában, a novemberben kezdődő színházi idény előtt, négy nagy koncertet rendezett, a Psalmus Hungaricus-t is bemutatta,amelynek mesteri előadása magán viselte Toscanini kivételes egyéniségét. Gyönyörűen kihozta. A renales kórust negyven amatőrrel egészítették ki. Hollandiában is adták a Psalmus Hungaricus-t, s ez volt a véletlen játékából Kodály elsődirigensi szereplése. Egy holland karmesternek volt az a kívánsága, hogy maga Kodály dirigálja el művét. Előbb hallani sem akart róla, végre annyira persuadeálta, hogy elhatározta, megkísérli. Azóta már többször dirigált, ha nem is passziója a dirigálás, a zeneszerzőnek mégis sokat lehet belőle tanulnia, hanghatást, karokat, és önmagát is megismeri belőle. Tanítani nagyon szeret. Nemcsak egyénenként, csoportokban is. A zenei tudást átültetni igazi lelki gyönyörűség. (Tavaly ugyanezt hallottuk Csubay Jenőtől.) Érdekli a felfogások különbözősége, a tanítványok sorsa, tehetsége, fejlődése. — Melyik a legkedvesebb műve? — teszem fel a megszokott kérdést, s hosszú ideig nem kapok feleletet. Egy pillanatig azt hiszem, talán nem is hallotta a kérdésemet, amíg jegyzeteimből feltekintve látom, hogy rajtam és a szobán túl, messze néz.. . Gondolatban most ott áll művei közt, lelki szemei előtt a partitúrák, kották serege, hallja őket egymásután felzendülni és nem tud vagy nem akar köztük választani. — Azokat a műveimet szeretem, amelyeket egészen magamnak, a magam gyönyörűségére irtam, amelyeket épp ezért talán meg sem értenek. Valamely munka népszerűsége mindenesetre értékjelző, de a magasabbrendű művészet mindig csak kevés kiválasztott ember élvezete, to happy few .. . Igaz, az lenne az ideális, ha olyan zenét tudnék írni, amely a naivak és a kiválasztottak részére egyaránt élményt jelentene. De ezt alig lehetséges, mert mindenki magából merít, csak magát adhatja és nem lehet külön a népnek írni, csak úgy, ha abban a pillanatban a szerző maga is kollektív lélek, maga is nép .. . A Psalmus Hungaricus . . . annyira a mai magyarság kínszenvedése, reménysége, könnye és mosolya, csodavárása, istenhite és feljajdulása, hogy nemzeti imává kellene tenni és a Hymnussal együtt játszani. Elbúcsúzom felkérem a Literature számára egy kottakéziratát. Sümeghy Katinka HOLLAND ZENEI PÁLYÁZAT. A »Holland zenei propaganda szövetsége« fennállásának századik évfordulójára nemzetközi zenei pályázatot ír ki ének- vagy zenekarra és szólószólamokra. A pályadíj 2500 holland forint. Beküldési határnapja 1929 március 1. Bővebb felvilágosítást ad a Szövetség titkársága: Amsterdam, Nikol, Maesstraat 33. Muzsika 69