Magyar Géniusz, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-06 / 19. szám

-13 MAGYAR ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ... Félévre ............... Negyedévre .. 10 frt — kr. 5 « — « 2 «50 < Egyes szám­ára 20 kr Hevesi József és Karczag Vilmos. KIADÓTU­LAJDONOS , A „MAGYAR GÉNIUSZ" IRODALMI VÁLLALAT RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. ■ ■ C MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 00­6 -SZERKESZTOSÉGI °)­ VI., ARADI-UTCZA 8. SZÁM. KIADÓHIVATAL:­­ VI., ARADI-UTCZA 8. SZÁM. 1894. évi május 6. | III. évfolyam. 19. szám. SZERKESZTIK : V. AZ UJ ORSZÁGHÁZ. Az a monumentális mű, mely első nagy alkotása a magyar épitőművészetnek, im­már befejezéshez közeledik. Mire e sorok napvilágot látnak, már meg is tartották a bokrétaünnepséget, mely hirdeti az új par­lamenti épület tető alá jutását. A köz részéről hiba volna, ha ez alka­lommal meg nem emlékezne ennek a munkának zseniális megalkotójáról, a magyar építő­művészet vezérférfiáról, Steindl Imréről. Mikor a pályázati munkák, melyek a jövendő parlamenti palota megalkotását tűzték ki czélul, a nyilvánosság előtt megjelentek, az egyhangú vé­lemény a Steindl pályaműve felé fordult, mint a­mely hi­vatva van a parlamentarizmus hirdette nagy eszme méltó meg­örökítésére. Így történt, hogy a bíráló­­bizottság szinte egyhangúlag díjazta és kivitelre ajánlotta a Steindl tervét, mely immár nem is terv, hanem mintegy kész munka gyanánt áll ott a szép Dunaparton. S valóban zseniális alkotás ez az új parlamenti palota. A mi tán ellenkezni fog benne a mi felfogásunkkal és általában a nyilvánosság nézetével, az nem Steindlé benne, hanem a rendelkező bizottságé. S a mennyiben a közlött és köz­lendő képek s az egész alko­tás közkeletüsége amúgy is szólottak s szólanak az alko­tás remekeiről, mi szóljunk első­sorban a munka bal ré­szeiről, melyek, mint fennebb említők, semmi áron se rovan­­dók fel a zseniális architektusnak. A legfőbb balság a munkán tán csak ideiglenes lesz. A főhomlokzat, mely a maga könnyedségével egyik fénypontja az építménynek, a dunai oldalra esik, hon­nan se közvetlenül szemlélhető nem lesz, se közvetlen hatást nem gyakorolhat. Igaz ugyan, hogy ez a főhomlokzat csak architektúrailag az, a­mennyiben a homlokbejárat épenséggel nem ide, hanem a Tömő-téri oldalra esik, de mindenesetre félszegség volt a rendelkező bizottság ré­széről, hogy a késői időkre számítván, a jövendő Tömő-Bomba-téri hídra appellál­­tak az építmény főhomlokzata érdekében. Mindazonáltal megnyugszunk ebben is, hisz a magyar — bár annyiszor veszé­lyeztetett — parlamentarizmus csak eltart addig, a­míg ólomlábakon lépkedő város­atyáink ennek a hídnak a megépítésére rászánják magukat. A­mi még szót érdemel, az csak a fő­bejáratnál megnyíló belső perspektívát illeti. Gyönyörű oszlopcsarnok képezi az átriumot, melynek pompás hatását azon­ban kissé elnyomja az az egykarú lépcső, mely fölvezet a főlépcsőház remek csar­nokába. Ámde elfeledjük ezt a kis bontó hatást, mikor feljutunk abba a lépcsőcsarnokba, mely versenyez hatásban minden hasonló­val. A bécsi raj­rat átriumának hatása messze elmarad e mögött, sőt vetekedik a párisi grand opéra feljáratának imponá­­lásával. Itt, e háromágra nyíló kupola-terem megkomponálásánál Steindl, szárnyaló fantáziája óriási tu­dásával kelt versenyre s e ver­sengés eredménye lett ez a mű­remek, mely mindig útmutatója lesz a magyar épitőművészet­nek. Különben pedig egy nagy érdeme van mindezek mellett Steindlnak. A gótikus formába bele tudta önteni a magyaros­ságot azokkal a szoborművek­kel s reliefekkel, melyek min­dig díszei lesznek a magyar építő és képíró művészetnek. Körül van rakva az épület királyaink és hőseink szobrai­val, melyek szerves összefüg­gésben vannak az építmény­­nyel és igy e parlament kész panteonja lesz a magyar hő­söknek s királyoknak. Az építményt a második emeleten körülfutja egy csík valamennyi vármegyénknek czí­­merével, feltüntetvén a részek egységét e hazában, így ezek által magyar for­mákat nyert e nyugati jellegű építmény, melynek csodálatára bizonyára a messze napnyu­gatról is eljönnek majd­ hozzánk. Az egész építmény egyéb­ként merő gót­ stilben épült, ez építésmodor legtisztább formái­val. De nem a korai gót stil zordonságával, mely tán be­válnék egy mogorva kolostor­nak vagy homályával ihletés templomnak, de a népek szabadságát hirdető parlament csak ily, a reneszánsz közelgő szellőjétől átfuvalt gátban készülhetett. Három részre bontható ez az építmény. A középső, kinyúló rész a díszterem, egy­úttal a magyar delegáczió tanácskozó terme. Ez a terem fog egyben a fejedelmi

Next