Magyar Pedagógia 48. (1939)

CZAKÓ ELEMÉR: Magyar írást a magyarnak!

MAGYAR ÍRÁST A MAGYARNAK! a magyar beszédet, s amelyeket viszont mindenki ösztönösen to­vább is fejleszt. Ez lesz az az élő betűvetési folyamat, mely a múltból fejleszti ki a jelent s melyre azt lehet mondani, hogy jövője is van. Milyenek legyenek tehát az egyszerűsített magyar nemzeti­­racionalizált és nacionalizált) betűk? Nemzeti jellegűek. Azoknak a nagyjainknak kezeírásából in­duljanak el, akiknek szellemi öröksége is a miénk. Köznapi hasz­nálatra »kiírott« alakzataiban megtaláljuk azokat az egyszerű és jellegzetes hajlásokat, rezdüléseket, vonalvezetéseket, formaképzé­seket és elrendezéseket, melyekben egyéniségükből is visszatükrö­ződik valami. Egy egyéniség ízlése egymagában véve csak kis patak, de sok kis magyar patakból lesz a nemzet etnikumának nagy fo­lyója. Lütterlin, Barless, Legrün, Pfaltz, Lutter és Jovicza tiszte­letreméltó megoldásai helyett jöjjenek segítségünkre a magyar tollnak hősei: Zrínyi, Kazinczy, Lévay, Kossuth, Jókai, Ady s mind ahány, kik a betűk tartalmi részén kívül annak formai megje­lenítésével is támogatni képesek. Csokonai vagy kortársa, Katona István történetíró betűiből egymagából a legnemesebb magyar ábécét lehetne összeállítani. Nem szépírást akarunk, hanem köznapi használatra szánt gon­dolatrögzítő segédeszközt, amelyet azonban ne csak jól lehessen írni, hanem olvasni is könnyű legyen. Kisebb parádé mellett több értelem legyen benne, s a legegyszerűbb munkásember is eről­tetés nélkül birtokba vehesse. Ez a magyar művelődési közösség legszélesebb alapja. Az oktatás egyszerű legyen. Az illetékes felsőbb hatóságok­nak dönteniök kell a felől, hogy mindig csak egyfajta iránybetű le­gyen kijelölve a tanítás számára. Az élet úgyis módosít mindenen, de az iskola ne legyen zavarok keltője. Vezérkönyv és tanfolyam helyett elég egy bőséges magyarázat és mintalap (betűkapcsolással, számjegyekkel és írásjelekkel). A kapcsolásnak csak egy szabálya van: a betűtestek lehetnek külön­böző nagyságúak, de a betűk közti térfogatoknak azonos területi nagyságuk legyen. Minthogy írni nem könnyű, de olvasni még mindig nehezebb, kívánatos, hogy aki tanít, az maga is tanulja meg a magyar nemzeti betűvetést. Ne csak azért, hogy teljes meg­győződés töltse el, hanem azért is, mert a legjobb tanító mégis a jó példaadás. A megtanuláshoz pedig csupán elhatározás kell, más semmi. Még a felnőttek is csatlakozhatnak a magyar íráshoz maguktól. A MAGYAR NEMZET­ ÍRÁS KIALAKÍTÁSA. Bokrétába kötöttük a magyar kultúremberek kezeírásából java­solható alapformákat (iránybetűket, betűvázakat).

Next