Magyar Pszichológiai Szemle 29. (1972)
1972 / 3-4. szám - ELKONYIN, D. B.: A gyermekkori pszichikus fejlődés periodizációjának problémája
sított manipulatív tevékenység kialakulása után a kommunikációs cselekvések nem oldódnak fel egy közös tevékenységben, nem olvadnak össze a felnőttel való gyakorlati kölcsönhatásokkal, hanem megőrzik sajátos tartalmukat és eszközeiket. Ez és más kutatások bebizonyították, hogy az emocionális kommunikáció hiánya (épp úgy mint valószínűleg felesleges) döntő hatást gyakorol a fejlődésre ebben az időszakban. Ezek szerint van alapunk feltételezni, hogy a közvetlen emocionális kommunikáció a felnőttel a csecsemő alaptevékenysége, amelynek hátterén és amelyen belül alakulnak ki az orientációs és szenzo-motoros manipulatív cselekvések. 2. Ezekben a kutatásokban állapították meg a gyermeknél — a koragyermekkor határán — a tényleges tárgyi cselekvésekhez, azaz a tárgyakkal való cselekvések társadalmilag kidolgozott módjainak elsajátításához való átmenetet. Természetesen e cselekvések elsajátítása nem lehetséges a felnőttek részvétele nélkül, akik megmutatják ezeket a gyermekeknek, a gyermekekkel együtt hajtják végre. A felnőtt úgy jelenik meg, mint — noha egyik legfőbb, de mégiscsak egy eleme a tárgyi cselekvés szituációjának. A vele való közvetlen emocionális érintkezés háttérbe szorul, és előtérbe kerül a gyakorlati együttműködés. A gyermeket a tárgy és a vele való cselekvés foglalkoztatja. A gyermeknek e közvetlen cselekvési mezővel való kapcsolatát nemegyszer említette több kutató is. Valamiféle sajátos „tárgy-fetisizmus” figyelhető meg, a gyermek mintha észre sem venné a felnőttet, akit „eltakar” a tárgy és annak sajátosságai. Szovjet és külföldi szerzők több kutatása mutatta ki, hogy ebben a periódusban történik meg a tárgyi eszköz műveletek intenzív elsajátítása. Ebben az időszakban alakul ki az úgynevezett „gyakorlati intellektus”. A gyermeki intellektus genezisének J. Piaget és munkatársai által folytatott részletes vizsgálata azt is feltárta, hogy éppen ebben az időszakban történik a szimbolikus funkció keletkezését előkészítő szenzo-motoros intellektus fejlődése is. Már említettük F. J. Fradkina kutatását, amiben bemutatta, hogy az elsajátítás folyamatában a cselekvések mintegy elkülönülnek a tárgytól, amelyen azokat eredetileg elsajátították; létrejön ezen cselekvések más hasonló, de az eredetivel nem azonos tárgyakra való átvitele. Ezen az alapon alakul ki a cselekvések általánosítása. F. A. Fradkina bemutatta, hogy éppen a cselekvésnek a tárgytól való elkülönülésének és általánosításának alapján válik lehetővé ezek összehasonlítása a felnőttek cselekvésével, s ennek következtében a gyermeknek az emberi cselekvések feladataiba és értelmébe való behatolása, így tehát van alapunk feltételezni, hogy a koragyermekkorban éppen a tárgyieszköz tevékenység — amelynek során történik meg a tárgyakkal való cselekvések társadalmilag kidolgozott módjainak elsajátítása — domináns. Ennek első pillantásra ellentmond az a tény, hogy ebben az időszakban intenzíven fejlődnek a gyermeknek a felnőttel való kommunikációjának verbális formái. A felnőttel való kommunikáció céljából az emocionális-mimikai eszközöket használó szavak nélküli lényből a gyermek beszélő lénnyé változik, aki viszonylag gazdag szókészletet és nyelvtani formákat használ. Azonban a gyermek verbális kapcsolatainak elemzése azt mutatja, hogy a beszédet a közös tárgyi tevékenység során főként a felnőttel való együttműködés megteremtéséhez használja. Más szavakkal, a beszéd úgy jelenik meg, mint a gyermeknek a felnőttel való tárgyszerű kontaktusának eszköze. Sőt mi több, okunk van azt gondolni, hogy maguk a tárgyi cselekvések is, ezek végrehajtásának sikere a gyermek számára a felnőttel való érintkezés megteremtésének