Magyar Shakespeare-tár 4. (1911)
1911 / 1. szám - Értekezések - Hevesi Sándor: Shakespeare egy vígjátékáról
2 Shakespeare egy vígjátékiéról. Dürernek van egy ismert és kiváló rézmetszete erről a sáppadt asszonyról, akinek haloványsága, sáppadtsága, szomorúsága talán nem egyéb, mint a renaissanceban oly diadalmasan fellépő tudomány előrevetett árnyéka, az a nagy nyugtalanság, melyet az új tudományos fölfedezések keltettek a lelkekben, az a félelem, hogy az új eszmék, új felfogások végkép elszakítják az embert a maga természetes örömeitől; az intuíczió remegése volt ez az új spekuláczióktól, amit Shakespeare az örökkévalóság számára fogalmazott meg a Hamlet alakjában. De mikor ezt a három vígjátékot írta, csakugyan sikerült elűznie a Melankóliát. János herczeg melankóliája a Sok hűhó semmiértben. A herczeg mélabúja a Vízkeresztben, de sőt a szomorú Jaques is, akinek a melankóliája mint egy hosszú ködfátyol húzódik el az ardennesi erdő hatalmas fái között: mindezek csak méla akkordok egy vidám dévai konczert elragadó együttesében. Sok hűhó semmiért, Amit akartok, Ahogy tetszik, dallamos és költői vígjátékok s mégis mind a három jórészt prózában van írva. Petruchio, és Katalin, egy nyers és vastag vígjáték reális erős alakjai majdnem mindig jambusokat mondanak, Rosalinda ellenben, a legbűbájosabb teremtés, a legköltőibb lény, akit valaha a színpad hordott s akinek a rejtelmes mosolyát talán csak Leonardo da Vinci tudta visszaadni, a minthogy a Lady Macbeth arczát is csak Leonardo firenzei Medusája tudja elénk idézni, Rozalinda állandóan prózában beszél. Ez különösnek, sőt furcsának tetszik, de csak addig, amíg erősen oda nem figyelünk erre a prózára, amelylyel Shakespeare nem egyszer a saját jambusait is megszégyeníti. Ez a próza az akkori angol nyelv öszszes zenei lehetőségeinek valóságos kizsarolása s talán csak Erzsébet királyné és Dr. John Bull idejében teremhetett meg, amikor London zene dolgában túltett Velenczén is. Itt csillag alatt meg kell jegyeznem valamit. Shakespeare Londonja ugyanis nagyon hasonlított az akkori Velenczéhez, ragyogó színeivel, friss életkedvével, színes bárkáival, vízi koncertjeivel, s ez azért fontos, mert ma is általában azt hiszik, hogy Shakespeareben sok az olasz kolorit, sőt ebből akarják bebizonyítani, hogy Shakespeare okvetlenül járt Olasz