Magyar Shakespeare-tár 11. (1919)
Értekezések - Elek Oszkár: Shakespeare a magyar irodalmi köztudatban (Első közlemény)
124 Elek Oszkár: Shakespeare a magyar irodalmi köztudatban Lonkai a Túlvilági levelekben (1850.) leírja, hogy mikor a költők csillagának égenében időzött, Kisfaludy Károly szellemének ezt mondta : «. . . . ott megy lent a barátom, Shakespeare műveit viszi a kezében, s azon gondolkodik, mennyi hasonlatosság van Shakespeare és Czakó szelleme között?» Severusnak a Honderű-közölte éles támadása ismétlődik meg Lonkainál abban a gúnyban, mely kipellengérezi Czakó és Shakespeare egymás mellé állítását. Jóval komolyabbak Obernyik Károly és Bozzai Pál Sh.emlegetései. Obernyik úgy találja, hogy Shakespeare Hora- Itiusnak «nnl admiralis szabálya alól «mindenkor» kivétel.12 Őt Obernyik is, mint annyi más, feltétlenül csodálatra serkentő lángelméül becsüli. Bozzai Pál 1850 novemberében Theresienstadtból írott levelében arról számol be, hogy sivár fogsága rideg magányában Sh. üdíti fel: «Most mindig Shakespearet forgatom. Nem győzöm eléggé olvasni. Minden új olvasás új szépséget fedez fel*. . .». Őszinte, czikornyátlan vallomás ez a Shakespeare költészete-nyújtotta nemes gyönyörűségről. Hölgyfutár, 1850 máj. 18. sz., 486. 1. 2 Pesti Röpítők, 1850. I. 92. 1. 3 Bozzai Pál: Irodalmi Hagyományai, Olcsó Könyvtár, 145. 1.